Péter Rózsa matematikus

Közzétette: Lighhouse

A XX. századi magyar matematika nagy alakja, Péter Rózsa (Budapest, 1905. február 17. – Budapest, 1977. február. 17.) egyformán kiemelkedőt alkotott kutatóként, pedagógusként és egy világsikerű matematika-népszerűsítő könyv szerzőjeként. Péter Rózsa 1927-ben szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Már igen fiatalon jelentős tudományos eredményeket ért el. Fő kutatási területe a rekurzív függvények, a kiszámíthatóság fogalmának elemzése lett. Munkájának egyik eredménye az volt, hogy az 1932-es zürichi nemzetközi matematikai kongresszuson tartott előadása alapján a fenti területet a matematika önálló ágának fogadták el. 1951-ben írta meg – német nyelven – a tárgykörben első, világsikert arató monográfiáját. 1952-ben védte meg Budapesten akadémiai doktori értekezését, elsőként a magyar matematikusnők közül. Munkásságának későbbi időszakában a rekurzív függvények szóhalmazokon vett általánosításai érdekelték. E vizsgálatainak a számítógépeknél számos alkalmazása van; ezekről közvetlenül halála előtt jelent meg második jelentős monográfiája.
Tanári tevékenysége is nagyon jelentős volt. Rövid ideig középiskolában tanított, majd megszervezte a budapesti Tanárképző Főiskola matematika tanszékét, melynek vezetője is lett, végül az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzoraként oktatta a jövendő matematika tanárokat. Nagy szerepe volt a középiskolai matematika oktatás reformjának kidolgozásában; gimnáziumi tankönyveket is írt.
Páratlan népszerűségre tett szert először 1945-ben megjelent, majd számos hazai és külföldi kiadást megért tudomány-népszerűsítő könyve, a Játék a végtelennel. Ennek előszavában így ír: „A könyv a nem-matematikus érdeklődésű intellektuális embernek szól: az irodalom, a művészet, a humánum emberének. Sok szépet kaptam arról az oldalról, most viszonzásul átnyújtom a matematikát. Hadd lássák meg: nem vagyunk olyan messze egymástól.”