Kós Lajos bábművész

Közzétette: Lighhouse

A bábművész alapította meg a pécsi Bóbita Bábegyüttest.

„A bábművész azt vallotta, hogy a bábjátékot nem veszélyeztetheti se a tévé, se a számítógép. Mert a gyerekek mindig élvezni fogják, ahogy egy élettelen báb a szemük láttára életre kel, mozog, megszólítja őket, s hagyja, hogy megérintsék őt.

Kós Lajos számára már egészen apró korától fogva fontos volt a színek világa, a rajzolás, a harmónia és a mozgás szeretete. (…) 1943-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol grafikusnak tanult de nem fejezte be. Felsőfokú tanulmányai alatt bejárt a bábszínházba, ahol jegyeket árult és közben megnézte az előadásokat.

Amatőrként csatlakozott a SZOT utazó bábcsoportjához, és üdülőkben szórakoztatta a gyerekeket. (…) 1961-ben Pécsre költözött és elhatározta egy bábcsoport élén is kipróbálja magát. Erre a Doktor Sándor Művelődési Központban adódott lehetősége, ahol működött egy lelkes amatőrökből álló csoport. Kós Lajos örömmel vetette bele magát a feladatba,ötlettárháza kimeríthetetlen volt. Gyakran különböző tárgyakból összeállított bábokkal lepték meg a közönséget, az előadásokat show-elemekkel dobták fel, hatásos zenei aláfestést használtak, máskor humorukkal lopták be magukat a közönség szívébe.

Országos ismertségre az 1965-ös Ki-Mit-Tud? győzelemmel tettek szert, immár Bóbita Bábegyüttes néven. Egy meglepő számmal nyertek egyéb kategóriában, ugyanis nem használtak bábokat, csak a kezüket, melyekkel érzelmeket, eseményeket fejeztek ki. (…) 1981-ben hivatásos bábszínházzá alakultak, s mint ilyen történelmet írtak, hiszen ők lettek az első vidéki profi bábszínház. Kós Lajos vállalkozó szellemét dicséri, hogy olyan darabokat állított színpadra, mint az Egy kiállítás képei, vagy Bartók színpadi műveinek bábos feldolgozása, a Háry János vagy Sztravinszkij Pulcinellája. Pályájának egyik csúcsa volt Mészöly Miklós Emberke című bábdarabja. Kós Lajos munkáját a 1986-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, emellett a Nemzetközi Bábművész Szövetség UNIMA diplomáját és a Blattner-érmet is átvehette.”