Közzétette:
Kilenc órakor keltem föl. Elmentem a kávéházba reggelizni.
– Mikor lesz már vége ennek a háborúnak? – kérdezte tőlem a pincér.
– Bizony, sejtelmem sincs róla – feleltem.
Reggeli után a borbélyhoz mentem.
– Lesz-e valaha vége ennek a borzasztó háborúnak? – kérdezte a mester.
– Bizony, Isten tudja, meddig húzódik még el – mondtam én.
A borbélytól a városházára mentem. Egy hivatalnokbarátommal elbeszélgettem a folyosón. A háborúról is beszélgettünk.
– Vajon vége lesz-e ebben az esztendőben? – kérdezte a barátom.
Tehát ő is! Tőlem kérdezi.
Mindenki a háború végéről kérdezősködik, mindenki kérdez, de mindenkit is kérdeznek. Engem legalább mindenki megkérdez ebben a tárgyban. Így feleltem:
– Nem mondok semmit. Én nem kombinálok. Erre a járványos kérdésre maga Vilmos császár sem tudna határozott feleletet adni, mert hiszen…
Még be se fejeztem a mondatot, elsietett mellettünk egy városi titkár, üdvözölt és kedélyesen odaszólt hozzám, csak úgy kutyafuttában odakérdezett:
– No, mikor lesz vége a háborúnak?
– Ez évben, november 19-én! – kiáltottam vissza, mert most már hirtelen harag öntött el, egyszerre megéreztem, hogy ezzel a kérdéssel szemben erélyes fellépésre van szükség. Vagy odavágni valami ellentmondást nem tűrő feleletet, és nem indokolni, nem vitatkozni, vagy tréfával ütni el a kérdést, vagy gorombaságot mondani a kérdezőnek.
Az ebédnél újra elhangzott a kérdés, hozzám intéződve:
– Mikor lesz már vége ennek a szamár háborúnak?
– Pont akkor, amikor ezeknek a hülye kérdezősködéseknek.
Délután a kávéházban egy szerkesztő, kedélyesen:
– No, vége lesz-e egy éven belül?
– Igen. Azon az éven belül, amelyikben vége lesz, hehehe.
Egy hölgy:
– De mondja, az Isten szerelmére, maga okos ember, mondja meg, mikor lesz már vége a háborúnak?
– De kedves nagyságos asszony, honnan tudnám én azt? Lehet erre a kérdésre felelni? Írjon egy képeslapot Hindenburgnak, kérdezze meg tőle!
Egy katona, lábadozóban:
– Ti civilek jobban tudjátok, vége lesz ebben az évben, mit gondolsz?
A gombjaimon végigszaladtam: igen, nem, igen, nem, igen, nem. – Nem! – feleltem.
Este a kávéházban a fizető:
– Kérem, mit tetszik gondolni…
– Ha végigmondja, lelövöm.
Hozzám ül egy jólértesült úr:
– Mit hall?
– Semmit. A jobb fülemre egy keveset.
– De komolyan. Mit hall a békéről? Lesz, nem lesz? Mikor lesz?
– Soha!
– D-e-e… én igen jó forrásból hallottam ma, hogy november 19-én vége lesz a háborúnak. Többfelé beszélnek is erről. Maga nem hallott erről semmit? Hát maga nem érdeklődik?
1915
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz és más karcolatok
Lighthouse 