Közzétette:
1892. december 18.
„Mert annyira tetszik neked a Diótörő koma, te vedd különös oltalmad alá…”
„A kislány lefekvés előtt még egyszer elringatja a babát, és elhelyezi a nagy öblös biedermeier karosszékben. Álmában feltűnnek az ünnepi est emlékképei, de feltűnnek a karácsonyi cukorkákat, édességet rágcsáló egerek is. Az álom és az ébrenlét határán a kislány még meg akarja előlük menteni a diótörő bábut, de álomba zuhan.”
(forrás: Magyar Állami Operaház: A diótörő)
Csajkovszkij utolsó színpadi művét, a Diótörőt a halála előtti években, 1891-’92-ben komponálta, amikor – dicsősége csúcspontján – az a sejtelem kínozta, hogy tehetsége kiapadóban van. Ehhez a baletthez már nem kezdett olyan lelkesedéssel, mint A hattyúk tavához vagy a Csipkerózsikához; megcsömörlött a balettelőadások akkor divatozó pazar kiállításától, amely veszélyeztette zenéjének érzelmi tartalmát.
|
|
|
|
A Diótörő ötlete Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. E.T.A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséjéből olyan mesebalettet akart rendeztetni, amely minden eddigit felülmúl, és szebbnél szebb jelmezeket kívánt felsorakoztatni. A gyermeki félelmek, az örömök, álmok zenei kifejezése vonzó feladat volt Csajkovszkij számára, a mesetéma megragadta fantáziáját. Kötött, de szakszerű, színpadszerű program, amelyhez szívesen alkalmazkodott.
A Diótörő zenéje nagy sikert hozott a zeneszerzőnek. A balett zenéjéből előbb a hattételes Diótörő-szvitet mutatták be 1892. március 17-én, majd ugyanazon év december 6-án a pétervári Marinszkij Színházban fényes kiállítással az egész balettet. A szvit ma is ismert koncertszám, a balett pedig az egész világon a legkedveltebb klasszikus orosz mesebalettek közé tartozik.
(forrás: F. Molnár Márta: Balettek könyve, Saxum, 2004. 69-80.o.)
Lighthouse 