Közzétette:
Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2015-ben 
posztumusz tagjává választotta.
*
Budapesten született 1910. szeptember 24-én jómódú, asszimilálódott zsidó polgárcsaládban. Apai ágon a felmenők sok generációja rabbiként működött előbb a Felvidéken, majd Bátaszéken. Apja, Vas (Veisz) Pál e hagyománnyal szakítva textilkereskedő, majd cégigazgató lett. Anyja, Augenstein Elza gazdag óbudai családból származott. Vasnak egy húga született, aki gyermekkorában betegségben meghalt. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Budapesten végezte, 1928-ban érettségizett, majd egyetem helyett Bécsben kezdett tanulni kereskedelmi akadémián, de ezt nem végezte el. 1928-ban ismerkedett meg Kassákkal, akinek egy kávéházban mutatta meg verseit. Első publikációi a bécsi időszakban jelentek meg (kritika, fordítás és vers is) a Munkában és a kolozsvári Korunkban.
1929 tavaszán Bécsben ismerkedett meg Nagy Etel táncosnővel (1907–1939), aki Simon Jolánnak, Kassák Lajos feleségének az első házasságából született. Még ebben az évben mindketten hazatértek, és nemsokára össze is költöztek. 1935-ben összeházasodtak (Vas esküvői tanúja Déry Tibor volt), majd amikor 1938-ban Vas megkeresztelkedett katolikusnak, egyházi esküvőt is tartottak.
1929 őszén hivatalnokként kezdett dolgozni a Standard Villamossági Rt.-nél, itt 1938-ig volt állásban, amikor a zsidótörvények miatt elbocsátották. Ezután egy évig a Viktória Kötő- és Szövetgyárban, majd 1939-től 1944 májusáig a Giraud Jenő Konzervgyárban dolgozott tisztviselőként.
1931-ben ismerkedett meg Kosztolányival, a következő évben jelent meg először verse a Nyugatban. 1933-ban Babitscsal is kapcsolatba került. A Nyugat „harmadik nemzedékének” nevezett csoportból Radnótival és Weöressel került barátságba, később Illyéssel volt közeli viszonya. A „népi-urbánus vitában” Illyéshez, azaz a népiekhez csatlakozott, lapjukban, a Válaszban publikált. 1932-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi rombolás, amelyet 1935-ben a Levél a szabadságról, 1938-ban pedig a Menekülő múzsa követett.
1939 szeptemberében felesége agydaganatban meghalt, Vas emlékkönyvet állított össze neki (Egy magyar táncosnő). A következő év nyarán Szentendrén ismerkedett meg Szántó Piroska festőművésszel (1913–1998), és rövid életű szerelem szövődött közöttük. 1939-ben ismerte meg munkahelyén a paraszti származású Kutni Máriát (1919–1971), aki előbb Vas barátnője lett, majd 1945-ben összeházasodtak.
Lighthouse 