István, a király – rockopera

1983. augusztus 18-án mutatták be az István, a király című rockoperát

„A mű egyedi státusza: a nemzeti minimum része.”

“Az István, a király mára kultuszdarabbá vált: „változatlan népszerűségének valószínűleg egy alapvető oka van: a dalok ereje és időtállósága. „Pártállástól és felekezettől” függetlenül szívesen hallgatjuk ezt a rockoperát, amely államalapításunk, nemzeti identitásunk témakörét dolgozza fel a könnyűzene sokakat megszólító és megérintő eszközeivel.”

forrás: Az István, a király rövid története

Az első történelmi témájú rockopera ősbemutatóját Budapesten, a városligeti szánkózódombon (azóta Királydomb) láthatta a közönség. Hatalmas siker volt, s ez a siker a mai napig töretlen. Csak 1983 augusztusában 6 előadáson 120 ezer néző látta „Sok mindenben áttörést jelentett a rockopera, vegyük például a szereposztást.

Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori “lázadó” rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák “Bill” Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik.”

A rockopera a következő években is közönségsiker maradt az ország különböző városaiban. Többek között a Szegei Szabadtéri Játékokon (1984), a budapesti Nemzeti Színházban (1984-1989), a Népstadionban (1990) és az Esztergomi Nyári Játékokon (2001) is műsoron volt. A z ország határain kívül is hódított: először 1992-ben a Sevillai Expon, majd Németországban, Ausztriában, Horvátországban és még sok más európai városban.

Az ősbemutatón túl a 2003-ban Csíksomlyón tartott előadás vált közismertté. „Többszöri próbálkozás után 2003. július 5-én este, a csíksomlyói búcsúk színhelyén közel félmillió néző előtt felcsendültek az ismert dallamok. A közönség a szereplőkkel együtt énekelte végig a darabot, lengtek a magyar zászlók, égett a sok ezernyi gyertya és a darab végén elhangzott a magyar és a székely himnusz. (…) Hogy Szörényi Levente szavaival éljünk ez az esemény megteremtette itthon a “nemzeti minimumot”, hisz nem volt olyan tudósítás, kommentár, hír, értékelés, amely ne felsőfokon beszélt volna az eseményről.”

forrás: István, a király