Közzétette:
1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale brit ápolónő, aki a krími háborúban önkéntes ápolónőket toborzott, mentette, ápolta a sebesülteket, majd később ápolónőképző iskolát alapított. Rá emlékezve tartják az ápőéónők nemzetközi napját.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség
Florence Nightingale
„Az emberi nyomorúság jár mindig az eszemben, ez gyötör…”
“Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az “eset” iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt.”
Nőként nem volt egyszerű boldogulnia egy férfiak uralta világban. Nem álltak a pártjára, féltek a változástól, ezért féltékenység és áskálódás kísérte, beleütközött a bürokráciába. Bizonyítékokat gyűjtött, amelyek mind azt támasztották alá, hogy a kórházba jutott katonák többségének halálát nem maga a sebesülés, hanem a minősíthetetlen kórházi körülmények okozták – vagyis az angol hadsereg egészségügyi rendszerének elmaradottsága.
Célja az volt, hogy megváltoztassa ezt az elavult rendszert, hogy megfelelő ellátást biztosítson a betegeknek, mind a harctéren, mind békeidőben. Azt tartotta, hogy „tízezer gyermeke” kéri erre, az üsküdari temetőben nyugvó tízezer halott, és neki nem szabad megengednie, hogy még egy hasonló tragédia történjen. Florence további nagyszabású terve az volt, hogy az egészségügyben dolgozók képzését magas szintre emelje.
Az általa írt jelentések alapján szervezték meg 1859-ben a Katonai Orvosi Egyetemet. Ugyanebben az évben egy alapítványt hozott létre, amelyre rengeteg felajánlás érkezett. Így született meg a londoni Szent Tamás Kórház Nightingale-féle tanintézete, amely 1860-ban nyitotta meg kapuit a tanulni vágyók előtt, s ezzel Florence Nightingale a modern ápolóképzés úttörő alakjává vált. Az ő elképzelései alapján és felügyelete alatt folyt az oktatás. A jelentkezők elméleti és gyakorlati képzésben is részesültek, pontosan kidolgozott tanterv alapján.
Lighthouse 