Közzétette:
Bay Zoltán és munkatársai 1946-os hold – radarkísérletének emlékére
A radarcsillagászat a csillagászatnak az az ága, amelyben a vizsgált égi objektum felé rádióhullámokat irányítanak és a visszaérkező hullámokat elemzik.
Bay Zoltán vezette azt a csoportot, melynek először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A kísérletek 1945 nyarán kezdődtek, és 1946. február 6-án bejelentették a világnak, hogy sikerült a Holdra radarjelet 
küldeni és a visszavert jelet érzékelni.
Ezt Bay jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé, mely elv a mai napig használatos. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról (lásd csillagászati egység). Ez azt jelentette, hogy Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem új tudományág született. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.
A radarcsillagászok megfigyelik a légkörbe belépő meteorrajok kiterjedését és sebességét. A Naprendszeren belül a rádióhullámok visszaérkezési idejének mérésével a távolságokat lehet pontosan megállapítani. A visszaérkező jel hullámhosszának eltéréséből a kibocsátott jelhez képest, azaz a Doppler-effektus segítségével, mérhető a vizsgált bolygók Földhöz viszonyított sebessége.
A különleges űrszondák sok hónapon át végzett radar méréseinek jelfeldolgozása alapján a vizsgált bolygó felszíne feltérképezhető. Így készültek a Magellán űrszonda 1990 és 1994 közötti mérései segítségével részletes háromdimenziós térképek a Vénuszról. A radarcsillagászat műszerei: egy többnyire nagy méretű parabola-reflektor és egy érzékeny, számítógép vezérelt vevőrendszer.
Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 