A brit történelem egyik legfontosabb épülete a 11. század óta.
Az apátság története 960 körülre nyúlik vissza, amikor Edgár király és Szent Duncan támogatásával egy kis bencés kolostor épült a Thorney Island-en. Az 1040-es években III. (Hitvalló) Eduárd király innen nem messze építtette meg királyi palotáját; és úgy döntött, újjáépíti a kolostort, kibővítve azt Szent Péter apostol
tiszteletére.
A templom a “west minster” (nyugati katedrális) nevet kapta – ezzel különböztették meg a London városában fekvő keletitől, a Szent Pál Katedrálistól. A 13. század közepén III. Henrik király úgy döntött, újjáépíti azt neogótikus stílusban. Egy királyi rendelet megfogalmazta azt az elgondolást, hogy ne “csupán” egy hatalmas kolostor és vallási helyszín legyen, hanem a koronázási ceremóniáknak és uralkodói temetéseknek is helyet adjon.
1066 karácsonyán itt koronázták meg Hódító Vilmost, és azóta minden uralkodót itt koronáztak meg. Mindezek mellett eddig 16 királyi esküvőt tartottak itt (többek között Katalin hercegnő és Vilmos herceg szertartását), és sok más fontos eseménynek adott és ad a mai napig helyet.
A templom főhajójában nyugszik David Livingstone Afrika-kutató és Neville Chamberlaine miniszterelnök; a déli kereszthajóban található a “Költők sarka”, itt Shakespeare, Milton, Dickens nyugszik, illetve Händel és Henry Purcell zeneszerzők. Az apátságban temettek el több tudóst is: pl. Newtont, Lord Kelvint vagy Michael Faradayt. Az egyik leghíresebb sírhely az ismeretlen katonáé – őt 1920. november 11-én temették a templom nyugati kapujában, sírja zarándokhellyé vált.
A Westminster apátság mind történelmi, mind kulturális szempontból kiemelkedő szerepet játszik a britek életében. Fontosságát és értékét az egész világon elismerik: 1987 óta szerepel az UNESCO kulturális világörökségi listáján a Westminster Palotával és a Szt. Margit templommal együtt.
Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
