Október 2.
Angyal – Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)
Őrangyalok ünnepét a XVI. században Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a XVII. században vált általánossá. Először szeptember első vasárnapján ünnepelték, így hazánkban még a századfordulón is. Később került X. Pius intézkedésére végérvényesen Mihály arkangyal nyolcadába, mai helyére.
Ezek a szent angyalok – írja* Illyés András – megoltalmaznak minket a veszedelmektől, melyekben gyakorta forgunk. Amint Lótot megoltalmazták, mikor kivitték Sodomából, hogy ott a sodomiták között el ne égjen. Ezek a szent angyalok megtartóztatnak minket, ha néha vakmerőképpen rohanunk valami nagy vétekre, amint történék Bálaám prófétával, ki el akarván menni, hogy az Isten népét megátkozza, eleibe álla egy angyal az útban mezételen karddal.
Ezek a szent angyalok megvigasztalnak minket nyomorúságinkban, amint Krisztus Urunkat, mikor a kertben imádkoznék, és szomorú volna az ő lelke, egy angyal megbátorítá. Jóllehet a Jésusnak nem volt őriző angyala, mert nem szűkölködék anélkül, mindazonáltal leszálla egy angyal mennyből, és megbátorítá őtet.
Ezek az áldott angyalok mivelünk járnak minden útainkban, amint Ráfael az ifjú Tóbiással, ki sok jókat vött az Istentől ez által az angyal által, ki midőn hosszú útra ment volna és az anyja igen siratná őtet, mondá a vén Tóbiás: ne sírj, egészségben eljut a mi fiunk, és egészségben visszajő hozzánk, mert hiszem, hogy az Istennek jó angyala késéri őtet és jól rendeli minden dolgait, úgyhogy örömmel jöjjön vissza hozzánk.
Ezek a mi részünkről állanak és minket megoltalmaznak, fenyegetvén a mi ellenségünket, amint Eliséus prófétával cselekedének, mikor syrusok környülvötték vala a várast, melyben Eliséus vala. Angyaloknak sokasága méne az ő oltalmára.
Ezek a boldog angyalok igazgatnak és vezetnek minket az úton, melyen kell járnunk, amint a sidókat vezérlették, mikor Egyiptusból kimennek vala. Mivelhogy az Úr angyala előttök megyen vala, hogy utat mutatna, nappal felhőoszlopban és éjjel tűzoszlopban, hogy vezére volna útjának mind a két időben. Soha el nem távozott a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
Ezek a boldog angyalok megerősítnek minket és gondot viselnek reánk e világi útunkban, amint Illyés prófétával cselekedtek. Mert egy angyal ételt és italt hozott néki, midőn nagy út volna előtte.
Ezek az angyalok bémutatják az Istennek a mi könyörgésünket és könnyhullatásainkat, amint cselekedének Sárával, a Ráguel leányával, ki hétszer maradott vala özveggyé, mert az ördög egymás után megölte vala a hét férfiat, kik bémentek vala őhozzája. És egy angyal bémutatá az ő imádságit, és könnyhullatása az Isten eleibe és megszabadíttaték attól a nyomorúságtól.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

