Thorma János: Október elsején

 

 

Thorma János (1870, Kiskunhalas – 1937, Nagybánya)

Festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történ bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múzeumba.

1899-ben Spanyolországban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múzeumban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október eleje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert.

Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború utána művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múzeum őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Thorma János: Október elsején

1903
Olaj, vászon, 154,5 x 215 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A bevonuló újoncok búcsúztatását ábrázoló, gondosan komponált festmény Thorma visszatérését jelzi az objektívabb, pontosabban leíró megjelenítéshez. Palettája a Szenvedők c. korai főművéhez viszonyítva kiszínesedett, élettelibb lett. A nagybányai vasútállomáson, a szabadban lejátszódó jelenet festésmódjánál megfigyelhetjük a művésztelepi közös munka során kimunkált érzékenységet a fényjelenségek érzékletes visszaadása iránt. Külön figyelmet érdemel Thorma típusteremtő ereje, mellyel részletezés nélkül is vissza tudja adni az egyszerű nép jellemző alakjait, sorsuk iránti együttérzését. Kissé elégikus előadásmódja ellenére a kép a kritikai realizmus Munkácsy-féle hagyományához kötődik. Témája visszafogottabban forradalmi mint az Aradi vértanúké volt, ezért bemutatását nyílt siker jutalmazta, nemcsak szép díjakat nyert szerte a világban, de megvásárlására is sor került.

Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)