Közzétette:
Miguel de Cervantes Saavedra (1547–1616) a spanyol aranykor irodalmának világirodalmi rangú alkotója: költő, író és drámaíró volt. Fiatal korában Itáliába került, ahol a törökök 
elleni harcokban hadi sebesülést szerzett. Algíri fogsága után hazájába, Spanyolországba visszatérve hivatali tevékenységekből és az írásból tartotta el magát. 1597-ben és 1602-ben pénzlopás vádjával bebörtönözték, majd később szabadlábra helyezték. A Don Quijote első részét ekkor írta meg (1605). A regény második részének megírásakor (1615) már Madridban élő, sikeres és elismert író volt.
Cervantes Don Quijote című műve az európai irodalomtörténet első modern regénye. Főhőse Alonso Quijano, a manchai kisnemes, aki a középkori lovagregények bűvöletében élt. E regények elképzelt világát a valósággal azonosította, majd maga is belépett elbeszélési terükbe: rozzant gebéjén, Rocinantén, ütött-kopott fegyvereit felöltve lovagi kalandokra indult. Úrnőjére egy, a szomszéd faluban élő parasztlány személyében lelt, neki a Dulcinea del Toboso nevet adta. Ezután a közelében élő parasztembert, Sancho Pansát vette rá arra, hogy fegyverhordozójaként kísérje el őt lovagi útjain. A szereplők a regény folyamán megszámlálhatatlan kalandot éltek át, melyeket a főhős mindig a lovagregények képzelt helyzeteivel hozott összefüggésbe. Így harcolt Don Quijote általa hadseregnek vélt juhnyájjal, óriásoknak hitt szélmalmokkal, így lett udvari bolond és ekként védelmezett elraboltnak hitt hercegkisasszonyokat is. Útja során számos galibát okozott, többször jól elverték, majd hazacibálták, mégis mindig megszökött, hogy visszatérhessen saját, valóságosnak hitt világába. Végül egészségében meggyengülve, meghalni tért haza otthonába. Betegségének idején felismerte balga tévedéseit, és tudatosan intett búcsút a lovagi történeteknek.
Forrás: Nemzeti köznevelési portál
Lighthouse 