A cölibátus a középkori Magyar Királyságban

Közzétette: Lighhouse

Az egyházi élet egyik legnagyobb problémája továbbra is a cölibátus volt. A magyarországi papság fegyelme a 13. század végéig javult, ám Kun László uralkodása idején ismét szabadosabbá vált. I. Károly több intézkedésével igyekezett javítani a helyzeten, ám a papi nőtlenség ügyében ő is csak óvatosan mert eljárni. A bűnös viszonyt folytató papokat nem kiközösítéssel, hanem javadalmuk csökkentésével sújtotta. A pécsi püspök még 1376-ban olyan húsz klerikusa számára kért felmentést, akiknek az apjuk is pap volt. Mátyás alatt és után a fegyelem ismét meglazult. A szász papok Brassó környékén a 15. század közepén rendszeresen nősültek, mások – elkerülendő a regulát – nem szenteltették fel magukat, hanem csak a javadalmakat élvezték. Terjedt a kanonoki és szerzetesi közösségeken belüli homoszexualitás is. A papság egészének mindezek miatt nem volt valami nagy a tekintélye. Sokan gondolhatták, amit a jobbágyi származású Szerémi György keserűen le is jegyzett: „Csak esznek és isznak, felkelnek játszani s játék után szobájukba menve paráználkodnak, s így szolgálnak az egyházak jövedelméből.”