Mussorgsky - Repin

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

Közzétette:

 

 

Operai remekműve, a Borisz Godunov a cári cenzorok és zeneszerző kortársai ellenállásába ütközött. Zongoraszvitje, az Egy kiállítás képei Maurice Ravel zenekari hangszerelésében lett híressé.

 

Mussorgsky - Repin

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (Karjevo, 1839. március 21. – Szentpétervár, 1881. március 28.) az operairodalom és az orosz zene történetének kimagasló egyénisége, a 20. század zenéjének egyik előfutára. | Repin Muszorgszkijról készült festménye

Az alábbiakban a zeneszerzőről visszaemlékezéseket és anekdotákat olvashatnak.

 

Amikor szokásba jött, hogy elhagyják a Borisz Godunov utolsó felvonását, Muszorgszkij nemcsak elfogadta ezt, hanem még örült is neki. Egyetértettem vele, hogy a drámai cselekmény szempontjából fölösleges és elnagyolt befejezése a műnek, de sajnáltam, mert számos zenei értéket láttam benne…

E felvonásban van – mondja Muszorgszkij – életem egyetlen hazugsága az orosz népről. A bojár kigúnyolása hamis, idegen az orosz lélektől. A feldühödött nép vérengzik és öl, de sose gúnyolja ki áldozatát.

Gróf Golenyisev-Katuzov (1848—1913), költő

Lev Tolsztoj, aki apám páciense volt, ezzel a megjegyzéssel intézte el a Muszorgszkij-kérdést:

Se a tehetséges részegek, se a részeges tehetségek nem érdekelnek.

Szergej Bertenszon

Nemsokára megtudtam, hogy ő is zeneszerző, és még kíváncsibb lettem rá. Aztán eljátszotta nekem egy Scherzóját.

Megleptek ezek a számomra új zenei formák. Zavarban voltam, de többszöri meghallgatás után értékelni kezdtem őket. Sőt vonzani kezdtek. Bevallom, amikor Muszorgszkij először közölte velem, hogy komolyan a zenének kíván élni, hivalkodásnak éreztem, amit mond, és magamban megmosolyogtam.

De miután hallottam a Scherzóját, azt kérdeztem magamtól:

Ugye, mégsem elképzelhetetlen?”

Borogyin visszaemlékezéseiből

Többen megpróbálták rábeszélni Muszorgszkijt a nősülésre, de annyira nem akaródzott neki, hogy az már nevetséges volt. Többször nagyon komolyan közölte velem, ha egyszer azt olvasom az újságban, hogy főbe lőtte, vagy felkötötte magát, az azért lesz, mert előző nap megházasodott.

Glinka húga

Egyszer télen, jótékonysági koncertet kellett szervezni az orvostanhallgatók javára…

Az orosz Opera énekesei mellett a Bolsojban fellépő kitűnő tenort, Ravellit is sikerült megnyernem az ügynek…

A koncert előtti napon Ravelli szólt, hogy szeretne megismerkedni a zongorakísérőjével, és megkért, hogy másnap délelőtt vigyem el hozzá az illetőt korai próbára.

Muszorgszkij nagy örömömre józan volt, rögtön beleegyezett, és a következő nap érte mentem.

Rémülten láttam, hogy csontrészeg! Azt nyögte – valami okból franciául –, hogy nincs értelme elmenni az olaszhoz, és ő majd mindent megold stb.

Semmilyen meggyőzés nem hatott rá, és a részegek makacsságával ezt hajtogatta: Non, monsieur, non; maintenent c’est impossible. Ce soir je serai exacte. [Nem, uram, nem, pillanatnyilag ez lehetetlen. Este minden rendben lesz.]

Akkoriban Muszorgszkij egy kis, rendetlen szobában lakott. A piszkos asztalon némi vodka állt, és valami szörnyű ételmaradék.

Nagy nehezen felállt, az ajtóhoz kísért, és az állapotához képest XIV. Lajos eleganciájával meghajolt.

Akkor ma este – mondta szintén franciául.

Visszamentem a tenorhoz, és azt mondtam neki, nem találtam otthon Muszorgszkijt…

Közben megkerestem egy kollégát, aki vállalta, hogy vigyáz Muszorgszkijra, és időben elhozza hazulról.

Így aztán Mogyeszt Pontban hétkor megjelent a Kononov-teremben.

Sajnos túl sok ideje volt az öltözőben, és újfent bevodkázott. Az olasz tenor némi skálázás után, váratlanul közölte, hogy nincs jó hangi állapotban, és a műsort fél, sőt egy egész hanggal lejjebb fogja végigénekelni.

Már csak ez hiányzott.

Berohantam Muszorgszkijhoz, hogy meg tudná-e tenni ezt Ravellinek. Sajátos eleganciával felemelkedett székéről, és – kultúráról lévén szó, ismét franciául – így nyugtatott:

Miért ne?

Hogy igazolja szavait, azt javasolta, hogy Ravelli azonnal énekelje át vele a műsort, takarékhangon.

Muszorgszkij, aki valószínűleg először hallotta a tenor olasz műsorát, érzékeny zongorázásával és gyors hangnemváltó képességével úgy levette a lábáról Ravellit, hogy az átölelte őt, és többször elmondta:

Micsoda művész!

Vaszilij Bertenszon (1853—1933), Muszorgszkij orvosa

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (201-204. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s