A tárogató

Közzétette:

Tárogató – újabb hungarikummal gazdagodott a gyűjtemény! (2014.12.02.)

Első ülését tartotta az új összetételű Hungarikum Bizottság, amelyen újabb hungarikummá minősítésről döntött: a tárogató került be kiválóságaink gyűjteményébe.

A tárogatót magyar hangszerként tartják nyilván az egész világon. Külföldön is a magyar helyesírás szerint, ékezetekkel írják. Nemzeti és egyházi ünnepek alkalmából, népzenei és klasszikus hangversenyeken is örömmel hallgatja minden magyar ember. Egyedi hangzása, különleges hangszíne miatt a magyar lélek hangjaként emlegetik.

tárogató(1)

A Pallas Nagylexikon szócikke a tárogatóról:

“Régi magyar fúvóhangszer, melynek az elmúlt századokban többféle faja fordult elő nagyság, hosszúság és hangöblösség tekintetében. Fából készült, lyukakkal ellátva, melyből a hangot nádfúvóka segítségével hozták ki. Általában tábori, harci célokra szolgált, mint jelző riasztó és különféle hadi evolúciókat irányító hangzó eszköz; már a legrégibb csatáknál, amelyeket a magyar sereget vívtak nyomát leljük s a történelmi és mondai adatok szerint már az augsburgi csatánál Lehel kürtje mellett s Zrinyi Miklós szigetvári kirohanásánál is szerepelt. Leginkább divatozott a magyar szabadságharcok idejében, különösen pedig a II. Rákóczi Ferenc korában. Voltak szakasz-, század- és ezred-T.-k különféle nagyság, vastagság és öblösségben, a szerint, amint kisebb vagy nagyobb tömegek irányítására szolgáltak. A fúvóhangszerek fokozatos fejlődésével azonban lassanként kimentek a használatból s e század elején már csak mint történelmi ritkaságok fordultak elő s használati módjuk is jóformán feledésbe ment. Alakja leginkább hasonlított a mai oboa és kalirnéthoz, de mint önálló hangversenyi vagy zenekari hangszer úgy szólván semmi szerepet sem játszott egészen a 60-as évek elejéig, mikor Szuk Endre, a nemzeti színház akkori oboistája ismét fölelevenítette és divatba hozni igyekezett mint szóló-hangszert, Scripsky akkori budai hangszerkészítő által eszközölt javított alakban, de több fogyatékosságánál fogva nem tudott magának utat törni; nehézkes volt a befúvása nádszipka segítségével, a kromatikus skála kihozatalára pedig éppenséggel nem volt alkalmas, miért is terjedelmesebb dallamok kihozatalát sem lehetett rajta eszközölni. E bajon segítendő, legújabb időben Schunda V. József udvari hangszergyáros egy olyan elmésen és célszerűen megalkotott T.-t konstruált, amely hivatva van nemcsak a régi magyar T.-t új életre kelteni, hanem azt mint sajátlagos színezetű zenekari hangszert általános használatúvá is tenni, különösen a katonai zenekarokban, hol a mostanság széltében használni szokott szárnytrombita-szóló szerepét lesz hivatva átvenni. E modern T. reformja abban áll, hogy a régi T. jellege megtartásával az oboa, klarinét és fagott színvegyületét is egyesíti magában s a régebben használt nádszipka helyett klarinétszerű fúvókával van ellátva több billentyűvel, mi által a kromatikus hangok is kényelmesen kihozhatók rajta. E reformált t.-hangszert a múlt évben Káldy Gyula mutatta be a magyar tudományos akadémiában rendezett történelmi hangversenyében, hol általános feltűnést keltett Hickisch Henrik magyar királyi operaházi magán klarinétos és nemzeti zenedei tanár kezelése s bemutatása mellett. Az érdemes reformátor Schunda V. J. legújabban rendszeres elméleti s gyakorlati T.-iskola kiadásával is gazdagította a magyar zeneirodalmat, mely e nemben unikumnak mondható s melynek szerzője szintén Hickisch Henrik.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s