Centrál Kávéház

A Centrál Kávéház a századelő legendás éveit idézi. Ha szeretnénk abban a sarokban ülni, ahol Kosztolányi vagy Karinthy írta legremekebb műveit, menjünk a Centrálba és rendeljünk egy feketét, ahogy ezt ők is tették száz évvel ezelőtt. Az elegáns belső tér kiváló kávékülönlegességekkel és süteménycsodákkal párosul. Igazi budapesti látványosság.

Történet és legenda

„Akik akkor,… beszoktunk a Centrálba, többet egészen nem váltunk el tőle, Atmoszféráját más hely nem pótolhatta. Közelében volt a Belvárosi kávéház, de a két hely élete és látogatói úgy viszonyultak egymáshoz, mint egy porosz város és Nápoly tája. A Belvárosiba pénzszagot hoztak, a Centrálba szellemi kíváncsiságot. így lett az egyik parádés, a másik szerény és nagyvonalú.”
Bohuniczky Szefi

1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos által építtetett és Quittner Zsigmond tervezte Centrál Központi Kávéház. A kávéház valóban központi helyen állt, kulturális intézmények, újságszerkesztőségek, nyomdák környezetében és az ide betérő emberek lelkében is. Már ez is arra predesztinálta, hogy Budapest szellemi életének központja legyen. A régi Centrál Kávéház belsőépítészeti kialakítását a század első évtizedeiben a historizáló eklektika jellemezte. A berendezésben szerepet kaptak a thonet székek, öntöttvas lábakon álló márvány asztalok, perzsaszőnyegen plüssfotelek, angol klub bőrgarnitúra néhány pálma társaságában, a falon városfotók, grafikák és tükrök, az asztalokon nemes vonalú kerámiák.

A régi Centrál Kávéház egyik legfontosabb hagyománya a híres vendéglátáson túl a kávéház intellektuális jellege, a pezsgő kávéházi szellemi élet volt, hisz egykor éjjel-nappali nyitva tartás mellett festők, építészek, szobrászok, újságírók, színházi emberek, fotósok, muzsikusok, művészettörténészek, orvosok, egyetemi tanárok otthona, törzskávéháza volt. A Centrál mai kifejezéssel élve saját korának tudás- és információs központja volt.

„Centrál, modern Akadémia pezsgett, forrt. A költők törzsasztala rég befogadott.” – Szabó Lőrinc

1905-től Mészáros Győző vette át a kávéház vezetését, aki nagy súlyt fektetett a kávéház szellemi életére. Ekkor élte a kávéház a fénykorát. A Centrál Kávéház Tudósasztala körül vitázott többek között Gombócz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történészek. A Centrál Kávéház nevezetes Kerek Asztala körül szerkesztette Kiss József a Hét című újságot, innen indult el, majd ide tért vissza 1920-ban a New York Kávéházból a Nyugat.

Törzsvendég volt itt Ady, Karinthy, Móricz, Babits, Osvát, Kosztolányi, Krúdy, Ignotus, Szabó Lőrincz, Tóth Árpád, Kaffka Margit, később Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter – hogy csak néhányat említsünk az akkori szellemi életének nagyjai közül. 1940 és 1944 között a Centrálban működött a Bólyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör Püski Sándorral, Féja Gézával.

„Centrál egyedülálló intézmény volt a maga nemében, szabadegyetemféle, de annál több, mert eredményesebb….Egyszóval a magyar szellemi élet elitje krémje gyűlt itt össze…”– Kolozsvári Grandpierre Emil

A második világháború után a Centrálban szerkesztették az első irodalmi folyóiratot – az Újholdat – így lettek a kávéház törzsvendégei Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Szabó Magda, Mándy Iván, Örkény, Ottlik, Hubay, Devecseri Gábor, Somlyó György.

1949 július 2-án – az államosítás évében – végleg bezárt a Centrál, és elkezdődött az egykori híres kávéházhoz méltatlan, hányatott sorsa. A Kávéház fénykora után a hely előbb a metróépítő munkások étkezdéje, majd az ELTE Eötvös Klubja lett. Az 1990-es években mint játékterem üzemelt, miközben állaga egyre romlott.

Végül több, mint 50 év után Dr. Somody Imrének köszönhetően ismét a régi fényében ragyoghat ez a páratlan hangulatú hely.