Kassa története (2.rész)

 

 

Kassa a népvándorlás korában , Közigazgatás a XVI. században

A szabad királyi város első tisztviselője a bíró (iudex) volt, a ki a tizenkét tanácstaggal (iurati cives, consules) ítélt a lakosság összes ügyeiben; a fellebbezett ügyeket a tárnokmester ítélete alá bocsátották. A községi ügyek irányzására befolyt a 100 tagból (senatores) álló község (communitas), melynek vezére a tribunus plebis (fürmender) volt. Fekete községnek nevezték a tanácson és közgyűlésen kívül álló polgárok összességét.
A bírót, tanácsot és közgyűlést évenként újonnan választották háromkirályok napján.
A külvárosoknak szintén voltak külön választott bíráik.

A községi, rendőri és gazdasági ügyek vitelére választottak úgynevezett grófokat, a kik a külső birtokokon való gazdálkodást vezették, továbbá adószedőket, fizető-, bor-, malom-, sör-, gabona-tiszteket, testamentumhallgatókat, más tiszteket, a kik a kórházra, városi mérőre, az árucsarnokra, a mértékekre ügyeltek.
A céhek is beleilleszkedtek a városi közigazgatásba. A céhmestereket is vízkeresztkor választották s ők is esküt tettek. Az eskü (1517) ily formán szólott: "Hogy a ti mivetekhez szerivel hozzá láttok, hogy mindennek az ő igaza meglegyen, az itten valónak, mint az idegennek és hogy ezt nem hagyjátok sem gyűlölségért, sem barátságért. Isten titeket úgy segéljen!"
48A külvárosi bírák részére: "Hogy ti bíró uramnak és az egész tanácsnak engedelmesek lesztek. És a mit reátok bíztak, híven és szerivel hozzá láttok. Isten titeket úgy segéljen!"
Bástyák.
A szabad királyi várost, mint említettük, már a XIV. században fallal vették körül. A falakat, valamint a kapukat is bástyákkal megerősítették s ezeket azon céh nevén nevezték, melyekre őrzésüket bízták. Az alsó kaputól nyugatra a szíjjártók, paizsgyártók, bodnárok, ötvösök, mészárosok bástyája s a csonka torony állottak, keletre a takácsok, kovácsok, kocsigyártók, szűcsök, tímárok, borbélyok, szabók, fazekasok, vargák, a rézművesek, csiszárok, asztalosok bástyája (1557); az alsó kapunak előérődje (propugnaculum) volt. Azonkívül a várost vízárok is környezte, mely a malomárokból szakadt ki. (1377.)

Utcák

A belvárost észak-déli irányban ketté osztja a Fő-utca (ring, theatrum civitatis), melynek keskeny – rendesen három ablakos – homlokzatú házai a hátsó mellékutcákig terjeszkedtek; elől a földszinten voltak a boltok vagy a műhely, az emeleten a lakószobák, hátul a kocsiszín, ólak, kamrák.
A ringgel s egyszersmind a falakkal párhuzamosan futó utcák követik ennek hajlását, így a Mészáros-utca (platea carnificum 1394), a Fazekas-utca (1547), Tót-utca (1401), ma Kovács-utca. A fő- és mellékutcákat szűk közök (Twergasse) kötik össze, mint a Lakatos-utca (1555), a Tömlöc-utca (1547).
 
A városháza a ring nyugti oldalán állott s közelében a városi mészárszékek (1477). A plébánia mai helyén volt s benne lehetett az iskola; a közös árucsarnok a színház helyén, a fürdő, a Forgách-utcában. A ringnek a Forgách-utcával képezett szögletén 1504-ben a "dy kalde herbrig" nevű szálló áll; a lőcsei ház, mely a XIV. századból eredt, 1569 óta a város tulajdona.
A külvárosi utcák közül a Tégla-utca (1480) s a Béka-utca (1529) északnyugatra esett; ez utóbbiban lehetett a békás fürdő (1385); ez irányban eshetett a Bíró-utca (1480) s Fokhagyma-utca (1487); nyugatra a Forgách-utcai kapuval szemben feküdt a Szt.-Lénárd-utca, benne Szt. Lénárd egyháza és kórháza (1473); északra az Új-utca és a Csermely-utca, ettől keletre a Szt. László-utca, hasonnevű kápolnájával (1404); a 49várostól délre eshetett a Ludmány-utca (1398.) s az Ispotály-utca (1518), melyben (1366) a Szt. Lélekről nevezett kórház és templom állott. Ismeretlen fekvésü a Bodnár-utca (1487) s a Kis-utca (1518).
Kassa Ferdinand pártjára áll. Zápolya megcsúfolása. Kacziáner megveri Zápolyát.
Megvívták a szerencsétlen mohácsi csatát, két pártra szakadt az ország. Az egyik rész I. Ferdinánd osztrák herceget választotta s koronázta királlyá, a másik Zápolya Jánost. Kassa Ferdinánd pártjára állott. Ebben a döntésben nem annyira bizonyos nemzetiségi érzés vagy opportunitási szempont szerepelt, mint a város alapos félelme Zápolya kormányától, a ki ellen már erős harczot kellett vívnia kereskedelme szabadságának védelméért. A vajda elleni gyűlöletet külsőképen is nyilvánították; 1527 október 15-én a nép a Zápolyák címerét szalmakötéllel egy kutyára kötötte, a kötelet meggyújtotta s a vonítva nyargalászó kutya után azt kiáltozta: "Íme, az eb-király!"
János király nagy haragra lobbant megcsúfoltatása miatt. Bosszút akart állani Kassán s e végből 1528 tavaszán sereggel indult ellene. A szorongatott Kassa megvédelmezése végett Kacziáner, I. Ferdinánd tábornoka, eléje vonult Zápolyának. A hadak március 20-án Szina mellett találkoztak. A szerencse Kacziáner fegyvereinek kedvezett, Zápolya nagyobbára lengyelekből álló seregének tekintélyes része a mocsarakba fúlt, ő maga futva menekült. Kassa örömmel nyitotta meg kapuit a győztes sereg előtt s Kacziáner bevonult a városba.

Zápolya bosszúja

Zápolya János kemény bosszút állott címerének meghurcolásáért és személye meggyalázásáért. Eltörölte a város minden szabadalmát s Czeczey Lénárd tállyai kapitányt tette a város parancsnokává. A városi tanács tagjait és ötvenöt előkelő polgárt elhurcoltatott s különböző alföldi városokba internáltatta őket. Javaikat elkobozta és híveinek adta oda. Az elhurcolt polgárok azonban nemsokára megnyerték személyes szabadságukat s visszatérhettek Kassára.

Kassa magyarosodása

Jóllehet Zápolya János uralma érzékeny sebet vert a város jólétén, nemzeti szempontból üdvösnek mondható azért, mert rendkívül rövid idő alatt erősen megmagyarosította a várost. Az eddig túlnyomóan német városban németül vezették a jegyzőkönyvet; ezentúl ennek meg kellett szűnni. Az akkori szokáshoz híven ugyan latinul írták a jegyzőkönyveket, de a közélet magyarrá változott. Magyar nevet kaptak az utcák, dűlők, szőlők.
51Hitujítás.
János uralma alatt a hitújítás is szabadabban terjedhetett. Kassa különben már a hitújítás első éveiben befogadta a protestáns tanokat. 1522-ben a lőcsei Henkel Jánost választották meg lelkészül, a kit Mária királyné a mohácsi vészt megelőző időben udvari papjául hívott meg. Henkel a királyi udvarban ismerkedett meg Luther tanaival s mikor 1526-ban visszatért Kassára, itt a város előkelőit, azután a nagyközönség egy részét is beavatta azokba. Az uj hit gyorsan terjedt el a városban úgy, hogy mikor 1531-ben az egri püspök Dévai Bíró Mátyást, a magyar hívek prédikátorát elfogatta, e miatt zendülés tört ki a városban. A magyarság közt ugyanakkor Kálvin tanai vertek hamar gyökeret.

Kassa Zápolya János halála után

Hanem a kereskedésre kimondhatatlan csapás volt az, hogy Kassa minden útvonalát Ferdinánd hadai tartották megszállva s így a Lengyelországgal, sőt a többi felvidéki várossal is majdnem egészen megszakadt a közlekedés. Kassán nem segíthetett tehát az a viszony sem, mely a János király uralma alatt álló magyarokat szorosabban összecsatolta Lengyelországgal az által, hogy János a lengyel Izabellát vette nőül. Csak Jánosnak 1540-ben bekövetkezett halála után újult meg ismét a felvidéki városokkal való összeköttetés, a minek egyik jelensége volt az öt város szövetsége, az öt város hitvallása, a confessio pentapolitana, melyet az öt felvidéki sz. kir. város: Kassa, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben és Lőcse közösen nyújtottak be I. Ferdinándnak.

Kassa átadása I. Ferdinándnak

Izabella királyné 1552-ben Kassát átadta Serédy Gáspárnak, Ferdinánd főkapitányának. A német polgárok, a kiket Zápolya János minden joguktól megfosztott, most visszanyerték régi befolyásukat javaikkal együtt. Ezentúl megint ők vezették a város ügyeit s visszaszorították a magyarok befolyását, ámbár teljesen nem voltak többé képesek a magyar áramlatot útjából kiterelni. A versengés az érdekharc miatt természetesen nem maradhatott el. Súrlódások elkerülése céljából a király még 1552-ben rendeletet adott ki, hogy a magyar polgárságot ugyanazok a jogok illessék meg, mint a németeket. Ugyanebben az esztendőben lett Kassa a felső magyarországi főkapitányok hivatalos székhelye. A főkapitány székháza a mostani premontrei kolostor helyén állott.
52Dóm lefoglalása.
Ferdinánd király abbeli rendelete, hogy a magyarok és németek egyenjogúak legyenek, nem vezetett az óhajtott eredményre, mert a német polgárság túlnyomó számban lutheránus volt és a Szt. Erzsébet egyházat is lefoglalta, a magyarokat pedig kálvinista vallásuk miatt zaklatni kezdé. Hozzá járult a meg-megújuló katolikus reakció is, hogy a vallási küzdelem évtizedeken át foglalkoztassa a város polgárságát, haladásának kiszámíthatatlan kárára.
Népzendülés a domonkosok ellen.
1553-ban Lippay János főbírósága alatt a polgárok fegyveres kézzel a domonkosok zárdájába törtek s Kolosvári János perjelt és szerzetes társait halállal fenyegették, majd a városból szitkok közt, miközben sárral és kövekkel dobálták őket, kiűzték, a kolostor templomát összes egyházi kincseitől és ékességétől megfosztották, az oltárokat és képeket összetörték. Az elűzött szerzetesek azonban csakhamar visszatértek s az 1156-ik évi nagy tűzvészig háborítatlanul maradtak.

Nagy tűzvész

1556-ban a városnak óriási szerencsétlenséget kellett elszenvednie. Április 13-án est 9 órakor Seyczlich Mátyás városi jegyző háza kigyulladt s a tűzvész a város nagy részét elhamvasztotta. Leégett a Szt. Erzsébet templom, a Szt. Mihály kápolna, a domonkosok és ferencesek egyháza, az iskola, a városháza, a bástyák egy része, a Forgách- és a Mészáros-utca; alig maradt épen 128 ház.

Ferdinánd e csapás enyhítése céljából nyolc évre elengedte a királyi adó megfizetését.
Bástyák újjáépítése.
A leégett bástyák az 1566-68. években épültek újra. Költségükhöz Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben városok és Sáros vármegye rendjei is hozzájárultak. A bástyák ujjá építése annál inkább sürgős volt, mert a török seregek előhadát képező tatárok egész Kassáig portyáztak; de a városba nem hatolhattak be.

Még úgyszólván füstölögtek a leégett templomok romjai, midőn az üszkök felett kicsapott a vallási háború lángja.
Huszár Gál üldöztetése és szabadulása.
A katolicizmus még egy utolsó kísérletet tett, hogy a várost a hitújításból kiragadja. Az 1560-ik évben Huszár Gál lesz a városi magyar hívek prédikátora s a legnagyobb mértékben megnyeri a nép, sőt a magyar katonaság vonzalmát is. Eger akkori püspöke, a nagyhirü Veranchich Antal azonban Huszárt október havában Zay Ferenc főkapitány őrizete alá helyezte. Frölich Tamás, a plébános, Zay elől a Szepességbe menekült.
A város minden módot megragadott Huszár kiszabadítása végett s midőn karácsony másodnapján a prédikátort titkon Egerbe akarták vinni, a lakosság, mely megtudta ezt, fellázadt, s a nagy zavarban Huszár a bedöntött kemencén át kimenekült a házból, a hol fogva tartották.
Városi tanács a kálvinisták ellen.
A kormány belátván tehetetlenségét, a Luther tanát követő várost 53nem háborgatta tovább s mindinkább a kálvinisták és unitáriusok ellen fordult, a miben a város lutheránus tanácsa is kezére járt.
1567-ben két magyar polgár összetörte a Szt. Mihály-kápolna oltárát és e miatt szökni volt kénytelen. 1568-ban a szentháromság tagadó Egri Lukáccsal keltek itt vitára a tiszáninneni protestáns egyház papjai és a tanács a következő évben Egri követőjét, Barbély Urbánt száműzte a városból, valamint Csanádi Imre unitárius papot is. Ugyane sors ért egy Bainhacker nevű öreg embert, ki az anabaptisták elveit hirdette. Ilyen eljárás mellett sikerült megtartani a város lakosságának túlnyomó részét Luther hitvallásában. Ferdinánd utódja, Miksa király is elnéző volt a lutheránusok iránt.

Első népszámlálás

Ez időből ered az első népszámlálás is, amennyiben a város lakosságát, nemkülönben fegyvereit, a mi a hadviselésre nézve fontos volt, és a meglevő élelmi készleteket összeírták. A lakosság száma 1500-ra rugott, a külvárosok egy-két száz főre menő lakosságán kívül. A lakosság számát a hivatalok és hatóságok központosítása is emelte; 1568-ban a szepesi kamarát is ide helyezték át Lőcséről. A katonai parancsnokságok összpontosítása azonban több kárt és kellemetlenséget, mint hasznot hozott a városnak. Mindamellett békén szenvedték a nagyobbrészt zsoldosokból álló katonaság garázdálkodásait, a míg I. Rudolf türelmetlen kormánya az összes protestáns felekezeteket üldözni nem kezdte. Ez az erdélyi fejedelmek karjai közé hajtotta a várost.

Dóm visszafoglalása. Bocskay Kassán

1604. január 7-én történt, hogy Barbiano visszafoglalta a Szt. Erzsébet egyházat, és átadta az egri káptalannak, illetőleg annak képviselőjének. A város erre elhatározta, hogy elpártol a magyar királytól s megnyitja kapuit Bocskay István erdélyi fejedelemnek, a ki a magyar elégületlen protestánsok védelmére Magyarországba jött seregével. Bocskay maga jött Kassára s 1604 deczember 11-én a polgárság örömriadala mellett vonult be a városba. Básta György császári tábornok, Kassa parancsnoka, nem tarthatván magát a két tűz között, visszavonult Eperjesre. Bocskay kassai diadala nagy hatással volt az egész felvidékre. 1605-ben Thurzó Szaniszló és Kristóf is Kassára jöttek s meghódoltak Bocskaynak.

 
Bocskay István a következő évben is Kassán maradt s itt kétszer tartott országgyűlést; nevezetesen 1606 április 16-án és deczember 13-án. A szultán Bocskaynak vörös habos selyemzászlót, gyöngygyel kirakott és megaranyozott királyi pálczát, damaszkpengéjű kardot s gyönggyel kivarrott övet küldött Kassára. Követe, Husszain bég maga kötötte a kardot a fejedelem derekára.
54Bocskay halála.
De Bocskay nem uralkodhatott sokáig békességben. 1696 december 22-én, alig egy héttel az országgyűlés után, állítólag Kátay Mihály nevű bizalmasa által megmérgeztetvén, meghalt. A közvélemény legalább Kátayt tartotta gyilkosának, bármiként védekezett is ez a vád ellen. Kátayt 1607 január 13-án Kassa főterén kínzásokkal kivégezték.
Ortelius szerint jóval a decemberi gyűlés előtt mérgezte volna meg Kátay Bocskayt, még pedig lassu méreggel. Ez az elbeszélés, melyet Fessler is átvett (VII. 617.) következőkben adja elő az esetet:
Midőn a bécsi békealku pontjai még kétes eredményűek valának, Kátay Mihály, Bocskay kancellárja, október 15-én fejedelmét vacsorára hivta magához s őt ezen vendégeskedés közben lassu méreggel megéteté, mire Bocskay rosszul lőn s a bevett mérges ételnek egy részét kihányván, súlyos betegségbe esett. Bocskay Kátayt ezen tettéért mindjárt a saját házában levő magános kamrába záratta s vasba verette. Hogy Bocskaynak méreggel okozott betegségén elég korán segíthessenek, a híres lengyelországi Eleázár zsidó orvost hívták el, ki azonban a gyógyítás reményéről házi orvosaival együtt lemondott.
Bocskay, betegségének súlyos állapota ellenére, összehívván a pártján levő főurakat, kik tanácskozás végett december 13-án Kassára gyűltek össze, ezek elé terjeszté a bécsi béke iránt való nézetét, addig is, míg ezeket a legközelebbi országgyűlésnek fölterjesztheti. Ez volt Bocskaynak az államügyekben való utolsó intézkedése, mire látván közeledni halálát, december 17-én három tanú, u. m. Alvinczy Péter udvari lelkésze, Örvendi Deák Pál kincstárnoka s Pécsy Simon titkára előtt végrendeletét megtevé. Bocskay István nem sokáig élt végrendelete megtétele után, mert még ez év december 22-én reggel öt órakor elhunyt.
Bocskay halála után Kátay fenyegetőzve kívánta szabadon bocsátását s levelet írt barátaihoz Prágába, hogy eszközölnének ki egy olyan rendeletet, mely a fogságból való kibocsátását megparancsolja. E levél azonban Nyáry Pál főudvarmesternek kezébe került; minek következtében január 13-án (1607) reggeli öt órakor Kátay Mihályt hat hajdúval a tömlöcből kihozatván, a főtéren felállított pellengér előtt földre fektették s darabokra konczolták. Testének darabjait széthányták s nevét a pellengérre szegezték. Nyolc órakor jövének cselédjei s urhttps://baloghpet.com/2011/08/30/kassa-trtnete-1-rsz/ok testének maradványait lepedőbe szedvén, jajgató özvegyének eltakarítás végett átadták. Tüdejének s májának elhullott drabjaival még délután a gyerkőcök pajkosságból egymást hajigálták.
Még Bocskay uralkodása alatt, 1606-ban a már említett Alvinczy Péter lett a kassai magyar egyház papja, a ki bár a kalvinizmushoz hajlott, de fölismervén a helyzetet, nem engedte kiélesedni az ellentéteket a két protestáns egyház között.

Kassa Rudolfnak hódol

Bocskay halála után, 1607-ben Kassa meghódolt Rudolf királynak. Ekkor lép föl erősen a kath. visszahatás, mely először csak a katolikusok egyenjogúságát sürgette Kassán.
Kassa Bethlen Gábor birtokában. Katolikus papok megölése.
A katolikus klérus ugyanis az 1613-ki pozsonyi országgyűlésen követelte, hogy Kassán, a hol szerinte Luther és Kálvin követői vallásukat szabadon gyakorolhatják, adassék meg e jog a katolikus hitet követőknek is; a mivel szemben a városi tanács váltig azt hajtogatta, hogy Kassa összes lakossága az "egy igaz biblica religión van", tehát nem adható meg ugyanaz a jog a katolikusoknak is. Szorongattatván e miatt a város, Kassa Bethlen Gábor pártjára állt, a kinek vezére, Rákóczy György, 1619. szept. 6-án a várost birtokába vette. Az ellenálló Dóczy Andrást, II. Ferdinánd hívét, elfogták és Fogarasra vitték. Ugyanezen a napon Hoffmann Pál, kamarai tanácsos, Kőrösy Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodeczy Menyhért jezsuiták áldozatul estek a felizgatott nép dühének.
Bethlen Gábor 1619 szeptember 11-én érkezett a város alá s nagy pompával megtartván bevonulását, a város kapitányává Rákóczy Györgyöt nevezte ki.
Országgyűlés Kassán. Szent István koronája Kassán.
Szeptember 21-én országgyűlést tartott Bethlen Gábor Kassán, mely tárgyalás alá vevén a protestánsok jogainak sérelmeit, minthogy azok orvoslására 55nem nyújtottak reményt, elhatározta a háborút. Bethlen, a kit a rendek királynak kiáltottak ki, 1621-ben rövid időre Kassára vitette a pozsonyi várból elhozott Szent István koronáját.
Bethlen Gábor esküvője.
Bethlen Gábor Kassán tartotta esküvőjét brandenburgi Katalinnal, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem nővérével. A menyegző 1626. március 2-án ment végbe.
A fejdelem március 1-én fogadá aráját a városon kívül, 2000 főnyi kísérettel. Egy pompás sátorban történt első találkozásuk, mely után fényes bevonulást tartottak a városba; másnap volt az esküvő, a külföldi fejedelmi vendégek jelenlétében, a kik az esküvő után gazdag ebédre, este pedig fényes táncvigalomra gyűltek össze, köztük a német-római császár és magyar király követe is, Sennyey István kancellár és váci püspök. A külföldi fejedelmek követein kívül jelen volt a magyar főnemesség legnagyobb része.
A külföldi követek közöl többen ajándékokat hoztak uralkodójuk megbízásából. A szultán követe két hátas lovat és tizenhárom öszvért pompásan fölkantározva és drága török árucikkeket; II. Ferdinánd császár és király 10.000 tallér értékű, gyémánttal kirakott aranyláncot, az ifjabbik király – II. Ferdinánd fia – a már megkoronázott III. Ferdinánd 6000 tallér értékű klenódiumot; Miksa bajor választó egy arany mosdómedencét és egy szökőkutat; a kölni választó pedig egy ezüst sast küldött. A spanyol király 10.000 arany értékű ajándékkal kedveskedett. A mennyezői ünnepségek folyton folytak egy álló hétig. Tűzi játék, táncmulatság, lóverseny és más szórakozás mulattatta a vendégeket; étel és ital bőségesen került az asztalra, de a magyaros konyha termékei nem igen ízlettek a németeknek, kik a legszívesebb, pazar vendégszeretet daczára sem érezték magukat egészen otthonosan, mert minden külső pompa mellett sem volt kényelmükről gondoskodva. A braunschweigi hercegné s a kíséret összes tagjai kénytelenek voltak szalmán hálni; a terem, melyben tánczoltak, olajlámpákkal volt világítva, melyek kiállhatatlan bűzt terjesztettek.
Ez alkalommal az élelmi cikkek ára magasra szökött. A visszaélések meggátlása végett a városi tanács a fejedelem beleegyezésével következőleg szabta meg a piaci árakat, mint az 1626-iki tanácsi jegyzőkönyv följegyezte: Egy tyúknak érnie kell 3, egy kövér libának 6, egy malacnak 8, egy font szalonnának 4, egy font húsnak 2, borjúhúsnak 3, ürühúsnak 1 1/2 , sajtnak 3, vajnak 7, gyertyának 5, hat tojásnak 1 1/2 , kenyérnek három személyre 1, egy font halnak 5, egy szekér szénának 60, egy szekér szalmának 25, egy szekér fának 28, a legjobb bor itczéjének 8, egy mérő buzának 24, zabnak 15, árpának 16, rozsnak 12 dénárt. (Egy magyar forintra 100 dénárt számítottak.) A mint látjuk, a húsnemű aránytalanul olcsó volt a drágaság közepette.
Kassa ismét meghódol a királynak.
Bethlen Gábor 1629-ben bekövetkezett halála után Kassa ismét meghódolt a Habsburg-királyoknak. 1629 december 18-án a tanács Alaghy Menyhért országbíró kezébe letette a hűségesküt.
I. Rákóczy György és Eszterházy nádor.
1631. januárban Eszterházy nádor meghívására a felső magyarországi rendek gyűlést tartottak Kassán, hogy az erdélyi fejedelemmé választott Rákóczy György ügyében tanácskozzanak. A nádor ugyanis a leghatározottabban ellenezte Rákóczy György fejedelemségét s haddal akarta őt megtámadni, mi végből pénzt és katonát kért Bécsből0, de a kormány több tagja s kivált Pázmány békés úton kívánta elintézni a dolgot. A rendek szintén úgy határoztak, hogy mind Rákóczyval mind a hajdúkkal békés úton kísértsék meg a kiegyenlítést. Rákóczy követei Kassán tárgyaltak a nádorral, de ez mindenképen húzta-vonta a tárgyalást, hogy megegyezésre ne juthassanak. Csak akkor lett engedékenyebb, midőn Rákóczy György Pázmány közbenjárására engedélyt kapott, hogy követeit egyenesen Bécsbe küldje a tárgyalások folytatására. Eszterházy nem akarta kibocsátani kezéből az alkudozás vezetését, miért is most már vonakodás nélkül indította útnak megbízottját Nagy-Váradra, Rákóczyhoz. A béke létrejött s a szerződést, 56előleges megállapodás szerint, Kassán, 1631. április 3-án írták alá. A békeszerződés a régi állapotokat állította helyre.
A következő évtizedben megint vallási torzsalkodások foglalták el a polgárság életét.
Vallási viszályok.
A Bethlen uralma alatt megnövekedett kálvinista magyarság mind hevesebben követelte, hogy engedje meg a tanács vallásuk szabad gyakorlását. E kérdés tartotta most uralma alatt az egész város közvéleményét, a mint ezt az 1637 április 21-én kimondott tanácsi határozat is tanúsítja, mely a vallási vitatkozásokat szigorúan megtiltja, intézkedvén: "Az disputatorokrul, kik az religió dolgát városunkban annyira forgatják, hogy csak két vagy három ember valahol összegyűl, varga, csizmadia és akármi emberek is, kikre úgy, mint reánk is, az religió dolga nem bízatott, mindjárást csak az religió dolgát forgatják, egymást káromolják annyira, hogy nemcsak magok vesznek gyakorta össze, de városunknak is nem kevés kárt tesznek vele, az kit kevés ember tud meggondolni."

Kassa I. Rákóczy György birtokában

Bizony a bölcs tanács, mely e tilalmat elrendelte, maga sem tudta meggondolni annak végét s vakbuzgalmában egyik tagját, a református hiten levő Várady Pétert, a ki pedig nemes ember volt, 1642-ben bebörtönözte. A nemesi szabadság megsértése miatt nemcsak a vármegye, hanem a nádor, sőt maga a király is beleszólt az ügybe s a szorongatott város örömmel üdvözölte I. Rákóczy Györgyöt ki seregével 1644-ben a város falai alatt megjelent. Némi alkudozás után megnyitották előtte a város kapuit s Rákóczy húsvét napján megtartotta az első református isteni tiszteletet.

 
Kassa megyei székhely.
Mialatt I. Rákóczy György Kassa birtokában volt, Abaúj vármegye Gönczről ide tette át a megye székhelyét.
Kassa III. Ferdinándnak hódol.
I. Rákóczy György 1648-ban meghalván, a tanács, mely úgy sem jó szemmel nézte, hogy a kálvinisták pártját fogja, nyomban elhatározta, hogy meghódol a törvényes királynak, III. Ferdinándnak: "statim et de facto redeálunk az koronához."

Felekezetek egyenjogúsítása

Azonban ha azt hitték a kassai tanácsbeliek, hogy most már leszoríthatják az elfoglalt térről a katolikusokat és kálvinistákat, nagyon csalódtak. Nem állhattak ellen az idő haladásának; most már az országgyűlés 57vette kezébe a hitfelekezetek ügyét s a vesztfáliai béke határozatainak befolyása alatt törvénybe iktatták a kassai tanács minden erőlködése ellenére, hogy: "Kassa város a katolikusoknak és a helvét hitvallású evangélikusoknak templomokra, iskolákra és paplakokra elegendő alkalmas helyiséget jelöljön ki." A telkek kijelölése Pálffy Pál nádor közben jöttével meg is történt s a reformátusok fölépítették a Mészáros- és az Apáca-utca sarkán első templomukat, mely ma az Orsolya-apácáké.
Egri káptalan Kassán. Jezsuiták. Kisdy Benedek. Egyetem.
1650-ben az egri káptalan is beköltözött Kassára Jászóról, a hová a török elől menekült, miután ez Eger várát megvette. Közös egyházul a visszatért ferencesekkel együtt a ferencrendiek templomát kapta. Az egri káptalan után a jezsuiták telepedtek meg a városban. III. Ferdinánd 1654-ben a felső magyarországi főkapitányok székházát ajándékozta nekik, a hol berendezték a maguk házát s egyúttal kollégiumukat. Ez iskolára Kisdy Benedek, egri püspök, 1657. február 26-án Jászón kelt alapító levelében 40,000 tallér alapítványt tett azzal a kikötéssel, hogy a főiskola bölcseleti, jogi és hittudományi karral láttassék el s az oktatást a jezsuiták vezessék. Kisdy alapítványát I. Lipót király 1660-ban erősitette meg s a főiskolát egyetemi rangra emelte.
Az oktatás-ügy érdekében Kisdyn kívül ugyanebben az időben a kegyes Balassa Zsuzsánna tett nagyobb alapítványt. Kisdy Benedek 1659-ben papnevelő intézetet állított föl Kassán, Balassa Zsuzsánna pedig ide helyezte át a nemes ifjak számára általa alapított konviktust, mely ma is megvan.

Reakció. Spankau

Ezek az intézkedések voltak legerősebb támaszai az ellenreformációnak, mely feltartóztathatatlanul, rohamosan működött Kassán, támogatva a királyi hatóság által. 1671-ben a katholikusok megint visszanyerik a dómot. A következő esztendőben Szegedy Lénárd, egri püspök, elfoglalja a reformátusok templomát. A reformátusok panaszba törnek ki s ez elég, hogy még keményebben járjon el velük szemben a bécsi kormány, mely az elrettentés eszközeivel kezdi nyomni Felső-Magyarországot, mióta az 1670-iki Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésnek, melynek szálai Kassára is elnyultak, nyomára jött. A kormány minden szabadságot elfojtani igyekezett. Spankau tábornok főparancsnokot szigorú utasítással látta el, a ki még a gyülekezéseket is megtiltotta, melyeket a város autonómiája mindenkor biztosított.
 

Rémuralom

A nagy szigorúság ellenhatást szült, a városiak már várták az alkalmat, hogy a kurucok karjaiba vethessék magukat. Neszét vette ennek a kormány s még nagyobb szigorúsággal felelt. Súlyos napok következtek Kassára. Spankau terrorizmusát még nagyobb mértékben gyakorolta Strassoldo, azután Kobb Farkas Frigyes, a ki 1677-ben vette át a város parancsnokságát, a polgárokat lefegyvereztette, hat előkelő polgárt válogatott kínzás után kivégeztetett. Kegyetlenségeitől megdöbbent maga a bécsi kormány is és két havi rémuralma után eltávolította a parancsnokságtól.
58Thököly. Jezsuiták kiűzése.
Szabadítóként üdvözölte az ekként megzaklatott és megkínzott polgárság Thököly Imrét, a ki 1682-ben ostrom alá fogta Kassát. Augusztus 15-én a polgárság feladta a várost. Most azonban a katolikusokon állt bosszút Thököly. A jezsuitákat és szerzeteseket kiüzte a városból s a Szt-Erzsébet egyházat megint a protestánsoknak adta.

Zilált viszonyok

A folytonos vallási háborúskodás, a közszabadságok elnyomása, mely minden mozgást meggátolt, minden biztonságot veszélyeztetett, nagy nyomorúságba döntötte a várost. Egy 1684-iki tanácsi végzés következőképen jellemzi az akkori helyzetet:
"Minthogy ezen mi városunk a sok nyomorúság és kárvallás miatt (melyet most előszámlálni lehetetlenségnek tartunk), annyira jutott, hogy még csak az gyalogoknak is és az aprólékos szolgarendeknek sem fizethetünk az proventusoknak diminutiója miatt, hát az egyházi rendeknek s más tiszteknek honnan teljen ki fizetések? az sok gazdálkodást teljességgel már nem győzzük. Erre nézve kéntelenség alatt az város korcsmáját egyedül csak a nemes város szükségére kellett fordítanunk, úgy hogy a jövő húsvétig senkinek a concivisek közül, annyival inkább idegeneknek ne legyen szabad árulni semminemű bort, úgy mindazonáltal, a mely becsületes concivis ember borát el akarja adni, az bortisztek illendő áron megvegyék és az árát is megadják minden fogyatkozás nélkül. Az bortisztek felett rendeltetett főinspektornak bíró uram és fürmender uram mindenütt elégséges korcsmákat erigáltassanak és egy hordó bortól csak denár 50 fizessenek az fáradtságáért; igaz lélek szerint mindenekről adjanak számot és az magok hasznára semmit ne fordítsanak nemes tanács és nemes község hire nélkül. Az ki pedig ezek ellen impingál, javaitól és tisztétől egyszersmind sine respectu personarum priváltatik. Az proventust minden két hétben felszolgáltassák fizető tiszt kezében. Továbbá az is szalváltatott pro bono publico civitatis et augmento proventuum, semminemű pálinka ne árultassék s be se bocsáttassék sub poena confiscationis. Mely liquor nélkül minthogy paticariusok nem lehetnek az orvosságoknak misceálására nézve, azoknak megengedtetik ugyan, de közönségesen convincálván becsületes fizetőtiszt uraimékkal nemes város közjavára nézve annuatim bizonyos censust fizessenek tőle."
Caprara Kassán. Petneházy meghódolása.
1685-ben Thököly Imre török fogságba esvén, Caprara császári tábornagy élt az alkalommal s Kassa ellen vonult. A kassai táborban hódolt meg a királynak Caprara előtt Petneházy hétezer emberével s miután ezek letették az esküt, rávették a kassaiakat is a meghódolásra. A kassaiak hajlandók voltak erre s október 25-én feladták a várost Caprarának.
Dóm végleg a katolikusoké. Református templom

Kassa ismét a királyi kormány uralma alá kerülvén, 1687. január 2-án a Szt. Erzsébet egyházat megint elvették a protestánsoktól, s ezúttal véglegesen visszaadták a katolikusoknak. Visszatértek a jezsuiták is kollegiumukba. Fenessy György egri püspök azonban nem elégedett meg ezzel, mert 1687. márc. 17-én karhatalommal elvette a reformátusok templomát is, melyet egy évtizeddel később az Orsolya-apácáknak adtak oda. A reformátusok csak 1696-ban építhették föl templomukat, az alsó külvárosban. Ez a templom akkor csak fából volt.
Caraffa.
A Caraffa-féle 1687-iki eperjesi vértörvényszéknek rövid de borzalmas életében Kassának is volt szerepe. Az eperjesi vértörvényszék, melynek koronatanúja állítólag Caraffának egy elvetemedett kéjhölgye volt, a kit Tábori Örzse néven ismertek, kivégeztette Feja Dávid egykori kassai bírót és a véletlenül Eperjesen időző Lányi Samu kassai mészárost fiával együtt, a kiket azzal gyanúsítottak, hogy egy, Thököly s a munkácsi várban körülzárt neje, Zrínyi Ilona érdekében szervezett összeesküvésben részt vettek. I. Lipót értesülvén a vérbíróság kegyetlen törvénytelenségeiről, azt eltörölte és vizsgáló bizottságot küldött ki a vértörvényszék dolgainak inkvirálására.

Orsolya apáczák és domonkosok

A bizottság Kassára rendeltetett s innen intézte a vizsgálatot.
1697-ben az Orsolya-apácákat telepítették Kassára, 1699-ben pedig 59visszatértek a domonkosok is kolostorukba s a város ezuttal visszabocsátotta minden vagyonukat, könyvtárukkal együtt.
II. Rákóczy Ferencz Kassán.
I. Lipót kormánya alatt szakadatlanul folyt a visszakatolizálás; a birói székben és a városi tanácsban nem volt szabad protestánsnak helyet foglalnia. A protestáns lakosok e miatt elkeseredvén, szivesen üdvözölték II. Rákóczy Ferenczet, a kinek hadai, Forgách Simon vezérlete alatt, 1703-ban ostrom alá vették Kassát. A császáriak szívósan védelmezték e jelentős pozíciójukat és csak körülbelül egy évi ostrom után, 1704 október 20-án adták föl a várost Forgách Simonnak.

Vallásszabadság

II. Rákóczy Ferencz azután megorvosolta a protestánsok sérelmét, érvényt szerzett a vallásszabadságnak és a hitfelekezetek jogegyenlőségének. 1705. május 28-án a városi község ugyan a katholikus vallású Györy Ferenczet választotta bíróvá, de a tanácsba egyenlő számmal választotta be a különböző felekezetűeket; nevezetesen négy katolikust, négy ág. evengelikust és négy reformátust. Ugyancsak 1705-ben november 20-án a szécsényi országgyűlés határozatából átadták az evangélikusoknak a tót templomnak nevezett Szt. Mihály kápolnát, a következő év január 9-én pedig visszaadták a reformátusoknak templomukat.

Kassa ujabb megerősítése. Rabatin ostroma

A várost azon idő alatt, hogy a kurucok bírták, francia mérnökök tervei szerint újólag megerősítették s így könnyen kibirhatta az 1706-iki ostromlást. 1706. szeptember 29-én ugyanis a császáriak Rabutin vezérlete alatt ostrom alá fogták a várost s október 1-én lövetni kezdték. Kilenc napon át 400-nál több bombát vetettek bele; a Forgách-utca romhalmazzá lőn. A tízedik napon azonban hirtelen elvonult a császári sereg. 

Rendek gyűlése

1706 decemberben a szövetséges rendek gyűlést tartottak Kassán. Rákóczy Ferenczet, ki Kassán Eszterházy Antal házába szállt, nagy lelkesedéssel fogadták. A gyűlésen, melyen Rákóczy maga elnökölt, a háború folytatásának céljából a városra is 8000 dikát vetettek ki. Minden ezer lakosra 240 ezüst forint, s egy-egy dikára ezenkivül 1 véka gabona, 1 véka zab s nyolc font hús esett. A következő évben ismét 6000 dikát vetettek ki Kassára. II. Rákóczy Ferencz az 1707. év elejéig maradt Kassán. A város főkapitányául Radics Andrást nevezte ki.
Rákóczy öt főkapitányságra osztotta Magyarországot; egyik kapitányság székhelye tizenhárom felső magyarországi megye területére Kassa lett; a főkapitány Forgách, ennek halála után Berthóthy Ferencz.
1707-ben Rákóczy Ferencz parancsából Szentiványi László gróf kitiltotta a városból a jezsuitákat, a kik két hét alatt elhagyták a kollégiumot és a várost, bár néhányan világi papi ruhában, mint tanitók ott maradtak.
60Pestis.
Az 1710-ben a felvidéken dühöngő pestis itt is szedte áldozatait. Junius, július és augusztus hónapokban naponként húsznál több ember halt meg pestisben. Ez ölte meg Radics András parancsnokot is.
Kassa meghódol a császárnak.
1711-ben újra ostrom alá vették a császáriak Kassát. 1711. április 27-én azután a város meghódolt a császári hadseregnek, miután II. Rákóczy Ferencz sorsa ekkor már eldőlt. Károlyi Sándor és Pálffy rábeszélték az öreg Eszterházyt, Kassa akkori parancsnokát, hogy az erősségnek a szatmári béke ünnepélyes kihirdetése előtt három nappal történő feladását is nagy előzékenységül tekintené a békülő kormány. (Ráth-Thaly: Rákóczy Ferencz Emlékiratai.) A kuruc szabadságharc egy szomorú epizódját látja a kassai lakosság falai közt: Pongrácz Jánost, Rákóczy ezredesét elfogván a császáriak, fölnégyelték s fejét a kereskedők tornyára tűzték.

Ellenreformáció

A császáriak urává levén a városnak, 1711 október 18-án ismét elvették a reformátusok templomát s odaadták az apácáknak, a kik 1697 óta bírták. November 11-én hasonló sorsban részesültek az evangélikusok, a kiktől szintén visszavették templomukat. A vallási harc ezzel befejeztetett, a protestánsok hátrányára. A következő évben a pozsonyi kamara rendeletére az új községi választásnál kénytelenek voltak a bírói székbe és a tanácsba csupa katolikusokat választani.

Közszabadság hanyatlása. Németesítés. Német iparosok bevándorlása

A harcokkal telt viharos századot a béke korszaka váltja fel. Napfény a füstölgő romokon. Kassa kereskedelme és ipara már tönkre van téve. Még harmincnyolc céh űzi mesterségét; de ez csak árnyéka a régi iparnak. Vége van a kereskedelem, a közélet szabadságának. Autonómiája úgy szólván a semmiségre zsugorodik össze. Rendeletekkel kormányozzák Kassát épp úgy, mint az ország többi városát. A mellett, hogy szigorú parancsokkal még a céheket is kényszerítik, hogy külsőleg katolikussá legyenek, így céhmesterül csak katolikust választhassanak, az úrnapi körmeneten minden egyes tagjuk megjelenni tartozzék, a mi sok protestáns iparost kivándorlásra ösztönzött, erőszakos intézkedésekkel vissza is németesítik a város polgárságát. Hogy a magyarok ellenállását megtörjék és számukat ellensúlyozzák, az örökös tartományokból számos iparost és kereskedőt csábítottak be Kassára, a hol azoknak könnyű szerrel polgárjogot adatott a kormány.
A város házainak száma 1720-ban csak 272 volt; a kereskedelem és iparágak után a polgárság jövedelme 7272 forint. A bevetett terület 2996 pozsonyi mérő, a szőlő 149 kapa.

Város fejlesztése. Véd művek lerombolása

Tagadhatatlan, hogy a kormány a város fejlődése érdekében tett áldozatokat. 1713-ban III. Károly a város kikövezését rendeli el s 6000 frt-tal járul hozzá. A város alatt levő citadellát, melyet I. Lipót alatt 1671-ben emeltek, leromboltatja. Ez évben épül a főutcán, a mai alsó sétatér helyén, egy egész zászlóaljat befogadó kaszárnya; 1726-ban az úgynevezett nagykaszárnya; 1720-ban teszik le a pestis és egyéb csapások megszűnésének emlékére állított Mária-szobor alapkövét, melyet 1722-ben szentelnek fel; 1732-ben pedig a gimnázium, illetőleg az akadémia építésébe fognak. 1767-ben a domonkosok kolostorát építik fel ujra. 1779-ben a vármegye székházat építtet, a városházát pedig Langer János kamarai építész terve szerint átépítik.

II. József Kassán. I. Ferencz gyermekei Kassán

1783-ban II. József rendeletére, ki maga is meglátogatta a várost, a forgácsutcai kaput újra megnyitják, míg 1802-ben a Malom-utca irányában törnek kaput s 1803-ban a város alsó kapujánál állott citadella utolsó maradványait is elhordják s a városba egyenes vonalú utat építenek. Mikor 61Napoleon Bécset elfoglalta, az uralkodó család több tagja Kassán talált menedéket. Itt időzött huzamosabb ideig V. Ferdinánd király, akkor még trónörökös, a míg csak a franciák ki nem vonultak a monarchiából.

Püspökség alapítása

A múlt században már tervezték, hogy Kassán görög-katolikus püspökséget állítanak fel; de ez nem létesült. E helyett 1804-ben az egri püspökségből kiszakított területből megalkotják a kassai latin szert. kath. püspökséget.
Uj ev. ref. és evangélikus templom.
A vallások egyenjogúságának II. József császár óta nem levén többé akadálya, az összes felekezetek szabadabban mozoghatnak s a reformátusok 1811-ben a Fazekas-utcában, az ágostai evangelikusok pedig 1816-ban a Malom-utcában építik föl űj templomukat.

Új ev. ref. és evangélikus templom

A vallások egyenjogúságának II. József császár óta nem levén többé akadálya, az összes felekezetek szabadabban mozoghatnak s a reformátusok 1811-ben a Fazekas-utcában, az ágostai evangélikusok pedig 1816-ban a Malom-utcában építik föl új templomukat.

Magyarság ébredése. Kazinczy és társai

Bár a polgárság elnémetesedett s az 1780-ban épült színházi épületben évtizedekig német színészek játszanak, a nemzet ébredése Kassára is gyorsan elhat. 1788-ban itt indul meg Kazinczy Ferencz, Bacsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztése alatt Magyar Múzeum, 1790-ben a Kazinczy szerkesztette Orpheus. A főrangú világnak is kedvelt városa lesz e század elején Kassa s egymásután építik fel palotáikat, melyek közül legnevezetesebbek a gr. Dessewffy- és Forgách-féle házak s a tömege által ható gr. Andrássy-féle palota. 
A főrangú világ általában élénk részt vesz a magyar kultúra előmozdításában. Dessewffy József gróf támogatása mellett indult meg 1825-ben, a titkára, Dulházy Mihály által szerkesztett "Felső magyarországi Minerva" s a színészetet szintén melegen karolják föl egyrészt a főrangúak, másrészt Abaujvárosmegye rendei.

Kolera

1831-ben nagy csapás látogatta meg a felvidékkel együtt Kassa városát. Ez a kolera volt. Kassán július 11-től szeptember 8-ig, a mikor megszűnt, 1165-en betegedtek meg s ezek közől 678 halt meg. Nagyobb veszedelem volt a felvidéki parasztság zendülése, mely az urak ellen fordult, a kikről azt híresztelték, hogy ők mérgezték meg a kutakat, el akarván veszíteni a szegény jobbágyságot. A zendülés gyújtó szikrája éppen Kassán pattant ki. Lehoczky Ferencz, kassai orvos ugyanis az akkoriban elhíresedett bismuthum-porokat, melyekkel a kolerát vélték gyógyítani, beadta 62óvószerül egészséges gyermekeknek is, a kik közől többen meghaltak kolerában. Az orvost a köznép megtámadta az utczán s gyilkossággal vádolta. A városba járó árus emberek szétvitték a hírt a vidékre s főleg Zemplén vármegye vált szomorú színhelyévé az urak és a zsidók ellen indított parasztlázadásnak, melyet csak katonai erővel nyomhattak el.

Csapások

1834. október 15-én reggel nyolcadfél órakor erős földrengés rémítette meg Kassa városát, melynek emlékezetére a városi tanács a dóm egyik falába emléktáblát helyezett el. 1845-ban a Hernád áradása okozott sok bajt; a Szent Erzsébet egyház padozatát megrongálta, de a beszakadt kövezet sok érdekes sírkő fölfedezésére adott alkalmat.
István nádor Kassán.
1847-ben István nádor magyarországi körutazásában Kassára érvén, itt rendkívüli dísszel és lelkesedéssel fogadták; látogatását számos ünnepségekkel ülték meg az egész felvidék képviselőinek jelenlétében.
1848.
A következő évben már harci riadó verte föl az egy évszázadon át békét élvezett várost. Az 1848-iki szabadság-mozgalom hullámai érintették Kassát is, mely föltétlen lelkesedéssel csatlakozott a mozgalomhoz. Tevékeny és fontos szerepet játszott a nemsokára bekövetkezett szabadságharcban. Itt alakult a 9-ik zászlóalj, mely sapkájáról, úgy mint a 3-ik zászlóalj, a "piros sipkás" nevet kapta s történetét hős tetteivel örökítette meg Magyarország krónikájában.

Kassai ütközetek

Az északi hadműveletek Kassánál indultak meg. 1848. december 11-én történik a kassai ütközet. Schlick táborszernagy volt az osztrák hadtest parancsnoka, vele szemben Pulszky Sándor alezredesnek többnyire gyakorlatlan honvédekből vagy nemzetőrökből álló serege nem tarthatná magát s a kassai hegyen vívott ütközetből megszaladt. A futamodók üldözésére Concorreggio Horácz vezérlete alatt küldött egy lovas osztályt Schlick. Concorreggio Bárcza mellett érte utól a futókat. A magyar sereg utócsapatát képező lengyel légio hirtelen visszafordult s jól irányzott lövéseivel többeket leterített, magát Concorreggiot is, mire az ellenség az üldözéssel felhagyott.
1849. január 4-én a magyar sereg a hadügyminiszter, Mészáros Lázár vezérlete alatt Kassa visszafoglalására indult, de vigyázatlan ágyuzásával a mit sem sejtő ellenséges seregnek jelenlétét elárulván, ez mihamar készenlétbe helyezkedett s magyar sereget gyors visszavonulásra kényszeríté.

Oroszok Kassán

Az ellenséges hadak a győzelem esélyei szerint váltakoznak ezután a városban, míg június hó 24-én az oroszok vonulnak be Kassára.

A szabadságharc lezajlása után, midőn az abszolút kormány az ősi rendszer felforgatásával új beosztást létesített az országban, a kassai kerület székhelye lett a város.

I. Ferencz József Kassán. Új korszak

Mint kerületi székhelyet látogatta meg az uralkodó, I. Ferencz József magyarországi körutazásaiban, két ízben, nevezetesen 1852-ben és 1857-ben. Ez a második út már hajnalpirja volt annak az uj korszaknak, mely a fejedelem és a nemzet teljes kibékülésével új fényt árasztott Szent István koronájára. Ez az uj korszak Kassán is jelentékeny nyomot hagyott s tevékeny életnek szolgált alapul. Egyre-másra keletkeznek kulturális és jótékony köz- és magán-intézetei, egyre-másra terjed, épül, csinosodik a város. 1854-ben a Csermely-völgyben katonai nevelő intézetet épitenek, 1858-ban pedig katonai kórházat. A kereskedelem és ipar uj lökést kap a vasút megnyitása által. 1859-ben a város a tiszai vasúttársaságnak 18,000 □ölnyi területet adott a nagy rétből s már 1860 július 5-én berobogott a kész pályaudvarba az első személyszállító vonat.
Pezsgőbb és pezsgőbb lesz a város élete 1867, alkotmányunk visszavívása 63után. 1869-ben, a magy. honvédség szervezésekor a III. honvéd-kerület parancsnokságának székhelyéül Kassát választják. 1870-ben bevezetik a gázvilágítást. 1873-ban megnyílik a községi polgári iskola; 1875-ben pedig a földművelési kormány gazdasági tanintézetet állít, mely a felvidéken első ilynemű intézet. 1882-ben a város uj reáliskolát építtet s az intézet oda költözködik régi helyiségéből. 1885-ben kezdték meg az utcák aszfaltozását a Fő-utca járdájával s ezt egymásután kiterjesztik a belváros többi utczáira is. 1890-ben épült a gőzfürdő, az ágostaiak új iskolaháza, a közvágóhid s esztendőnként több és több nagy modern lakóház. 1891-ben megalakult a közúti vasúttársaság, a melynek gőzerőre berendezett vasútja Kassa főforgalmi vonalát kapcsolja össze az államvasúti pályaházzal, mely immár nem egy zsákutcában végződő vasút állomása, hanem gócpontja a szepesi, galíciai, Abaji és zempléni forgalomnak; nagyobb arányban ugyanazoknak a forgalmi ereknek, melyeknek Kassa középkori jelentőségét és gazdagságát köszönheté. 1892-ben a királyi táblák szétosztása folytán Kassa is az egyik királyi ítélő tábla székhelye lett.
A város ipartelepei szintén nagy arányban szaporodtak az utóbbi években. A hadsereg területi elhelyezésének szervezésekor pedig Kassa a VI. hadtest parancsnokságának székhelyévé levén, a területi elhelyezés követelte kaszárnya-építkezések által nem csak külsőleg növekedett meg, de a megszaporított állandó helyőrség gazdaságilag is előnyére vált s egyik nem legkisebb tényezője fejlődésének, mely nagy léptekkel halad egy szebb, gazdagabb jövő felé, melyre Kassát már fekvése kiszemelte.

Forrás: mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/6.html

 

Az első rész itt található: Kassa története (1.rész)