Kassa története (1.rész)

Közzétette:

 

 

Kassa a népvándorlás korában. Kassa neve

Kassa régi képe A Mai

Kassa városának szélső vonalától délre mintegy kétezer lépésnyire már a népvándorlások korában kellett telepnek lennie, mert az új városi temető dombos részén 1893-ban véletlenül népvándorlás kori, szabatosabban La Tène-kori sírokra bukkantak. A magyar történelemben csak a XIII. század első felében szerepeltetik az okiratok Kassát; de a városnak jóval régibbnek kell lennie, mert egyrészt az okiratok, mint ősi idők óta létező várost említik, másrészt a város nevének eredete is régibb volta mellett látszik bizonyítani. Kassa nevét Borovszky az ó-felnémetből származtatja. Szerinte gasuoh, kasuah szerzeményt vagy legelőt jelent s mind a két jelentés megfelelhet akkori jellegének. Hogy németek alapították Kassát, azt valószínűvé teszik az első hiteles történeti följegyzések, melyek a német telepesekről szólanák. Már a honfoglaló magyarság részint szláv, részint germán lakosságot talált a Hernád völgyében s a Hernád neve is megfelel az ó-felnémet hornath-nak, mely ágas-bogast, kanyargót jelent, a mi ismét ráillik a Hernád folyóra.
A Hernád éppen Kassa irányában töri át a hegyvonalat, itt lesz futása egyenletesebb, itt rakja le természetesen legbelsőbben a sebes sodrával hozott iszapot is, mellyel a megtelepedésre alkalmassá, termékennyé tette azt a területet, melyen később Kassa felépült, míg a népvándorlás korában biztosságot még nem nyújthatott ez a terület, mely részben vízjárta maradt sokáig. Az Árpádok korában egy Blathan nevű mocsár is volt a város északi határán, melyet a folyó áradása okozott.

IV. Béla oklevele

1249-ben IV. Béla király egy okirata már hivatkozik Kassa város szabadalmaira; de egyebet nem tudunk meg arra nézve, hogy a város keletkezésének idejére következtethessünk.
Osztrák település.
Állítólag már 1194-ben Narod osztrák vitéz háromezer némettel jött e vidékre s itt megtelepedett; de hogy ugyanekkor keletkezett volna Kassa városa, az annál kevésbé mondható határozottan, mert német települők 36az Árpádok alatt folyvást szivárogtak erre a környékre. Hogy Kassa a XIII. század előtt már létezett, az bizonyos, mert a XIII. század elején már nem csekély nagyságú hely volt. Okirataink 1219-ben tíz olyan falut sorolnak föl Kassa közelségében, melyekben azok a német telepesek laknak, a kiket "a királyné németjei"-nek neveznek. Ezek a faluk: Göncz – még 1469-ben is Künzelsdorf, – Fel-, Közép és Al-Németi, Perény, Ruszka, a két Vizsoly, Czecze és Dobsza.

Kassa első szabadalmai

Kassa az említett 1249-iki okirat kiadásakor még szintén falu volt, "villa regia", a király birtokában levő falu. De már jelentősebb falu, a mit bizonyít az a királyi okirat, a mely Szina helységnek királyi adományképen ugyanazokat a privilégiumokat adja, a melyekkel Kassa is él. Hogy mik azok a privilégiumok, nem mondja az okirat.

Bevándorlások

A falu lakosainak száma gyorsan növekszik. A hely földrajzi fekvése, a felföld és az alföld egyik legközvetlenebb érintkező pontja lévén itt, – sietteté a népesség gyorsütemű szaporodását. A kereskedelmi összekötetések révén a Szepesség, majd Lengyelország (Halics) és a távoli Szilézia német nemzetiségű lakosai is küldenek rajokat a kassai polgárság szaporítására.
Kereskedelem a XIII. században

A kereskedelem a legnagyobb szerepet játszotta Kassa jelentőségének növekvésében és lakossága szaporodásában. A Kassa fölött hirtelen emelkedő 37hegységben már nem járhattak szekereikkel az alföldiek; a hegyvidékiek meg itt érhették legkönnyebben a Tisza mellől, a Hernád-völgy vonalán jövő vásáros népet, melynek nyers áruira, gabonájára, borára szükségük volt.
A kicserélés itt mehetett végbe legkönnyebben, innen vezetett az érczekben gazdag Gömörbe is a legközelebbi út, mert lejjebb a ma már kiszárított Kanyapta-völgy terjedelmes mocsarai miatt nem volt alkalmas átkelő. Még a múlt században is nagy kiterjedésű, egészségtelen mocsarak, nagy tavak és nádasok terültek el Nagy-Ida környékén, mely ez okból csak nehezen volt hozzáférhető.
Földművelés a XIII. században

A lakosok egy része földműveléssel is foglalkozott, mint azt a XIII. század második felében már sűrűbben fölmerülő okiratok szövege tudatja velünk; de erre utal Kassa ó-felnémet eredetű nevének előbb említett jelentése is.

Fel-Kassa

Két Kassa létezett ebben az időben, melyek keletkezéséről és annak idejéről semmit sem tudunk: Kassa és Fel-Kassa.
Jelentőségre a régibb Kassa, a mai város őse emelkedik hamarább, úgy hogy Fel-Kassa is a XVI. században amannak birtokába kerül s nemsokára végképen beleolvad.
Régi fellegvár.
A "villa regia" Kassa volt. Fel-Kassát 1261-ben említi először egy királyi oklevél. Samphleben és Obl kassai lakosok V. Istvántól, még mint 38trónörököstől, adományul kapták Fel-Kassát, melynek határai mélyen belenyúlnak a város fölött elterülő erdőségbe, fölül egészen a Csermelypatak forrásáig. Ezen a birtokon volt a "Hoph", a vár.
Az egykori vár nyomait máig megőrizték a falmaradványok a Hradován, mely szláv név szintén megerősített helyet jelent. Hradova fennsíkján állt az épület, több udvarra osztva. Belső udvara mintegy 300 méter hosszú lehetett. Délről a majdnem merőlegesen álló sziklafal határolta; ehhez építették terméskőből a várfalat, mely 3,20 méternyi szélességben ellipszis alakban övezte az erődöt. A falat, mely a belső várat vette körül, kerek és háromszögű tornyok erősítették. Keletről és nyugatról még egy-egy mélyebben fekvő udvar csatlakozott a belső várhoz, melyeket délről részben szintén sziklafal védett, nagyrészt azonban kőfallal voltak körülfogva. A két mellékudvar tágasabb volt a belső vagy főudvarnál.
Samphlebent és Oblt, valamint örököseiket V. István a vármegyei hatóság alól is kivette adománylevelében.

Megyei fennhatóság

Kassa községe ugyanis Róbert Károly kiváltságolásáig Abaúj vármegye hatósága alá tartozott. Bordézsmával az egri püspöknek tartozott, a ki 1275-ben a dézsmás községek között sorolja föl. Már ekkor nagyobb terjedelmű szőlei lehettek Kassának, s tekintélyes borkereskedése ezeken alapult.
A lakosságra mindamellett súlyosan nehezedett a tizednek természetben való beszolgáltatása, azért az egri káptalantól 1292-ben évi tizenöt márka ezüstön megváltották.

Egri püspök fennhatósága

Az egri püspök 1290-ben lelki ügyekben közvetlen fennhatósága alá vette Kassát s egyszersmind a lakosok egy nagy sérelmét is orvosolta, megszüntetvén az esperesnek fizetett és ez időben Magyarországon szokásos vérdíj kötelezettségét. Ez a kötelezettség Kassára nagyon érezhető terhet rótt, mert a sok jövő-menő, kalandozó népség soraiban nem ritkán fordult elő erőszakos halál.

Első templom. Szt. Mihály kápolna temetője.
Hogy a püspök maga vette egyházi fennhatósága alá Kassát, az már annak is a jele volt, hogy mint hitközség szintén tekintélyessé növekedhetett. Már 1283-ban említik templomát, mely szintén Szent-Erzsébet tiszteletére épült, még pedig a későbbi dóm helyén. Ugyancsak a XIII. században épült a Szt. Mihály kápolna, mint a Szt. Erzsébet templom temetkező kápolnája (coemeterium); e körül terült el a város első temetője.
Kórház.
Ez időtájt már kórháza is állott, még pedig alapítvánnyal biztosítva, mely vagyont a Johannita-rendű lovagok magukhoz akarták ragadni; azonban a lakosok Arnold nevű papjuk vezetése alatt erélyesen síkra szálltak a kórházi vagyon megvédelmezéséért s ez sikerült is nekik.
Első körfal.
A XIV. század elején védőművel fölszerelt s az Anjouk alatt várossá emelkedett Kassa lett csakhamar Felső-Magyarország kulcsa.
Kamarai ispán

Városi jellege természetszerűleg már előbb ki volt fejlődve, mielőtt a szabad királyi városok sorába emeltetett volna s a kamarai ispán már 1297-ben itt székelt. S bizonyára még korábban élvezhette volna jelentékeny kiváltságait, ha sorsát egy időre meg nem akasztják az Árpád-ház kihalta után bekövetkezett villongások.
39Az egymást rövid időközökben fölváltó dinasztiák párt feleinek tusakodásai Kassát sem hagyhatták érintetlenül.
Kassa Venczelnek hódol. Első ipari szabadalom.
Polgársága, mely nemcsak számban növekedett meg, de politikai szerep betöltésére is már elég erősnek, hivatottnak és értettnek tarthatá magát, leghelyesebbnek vélte, ha a cseh Venczelnek áll pártjára. Ezt kereskedelmi és ipari érdekei egyaránt javalták. A kereskedő osztály mellett ugyanis már erősen felgyarapodott iparos lakossága is. A vegyes házakból egymást felváltó királyok korából maradt fenn Kassának első ipari szabadalomlevele, nevezetesen a szűcsöké, mely 1307-ben kelt. A XIV. század elején tehát a gazdasági kultúra mind a három fő elemét már kellőképen kifejlődve találjuk: a földművelést, a kereskedelmet és az ipart.
Kassát Omode kapja

A cseh Venczel mellett történt pártfoglalás lehetett talán az oka, hogy Róbert Károly király a neki nagy szolgálatot tett Omode nádort jutalmazta meg azzal, hogy Kassát, mely királyi birtok volt, odaajándékozta neki. A nádor maga kérte ezt a kegyet a királytól, nem sejtvén, minő végzetes ajándékot kér.
Mielőtt még tényleg birtokába vette volna a várost, új adókat és vámot rótt reájuk, a vásárokra jövő kereskedőket pedig kifosztogatta.
A lakosokat meggátolta a városi erdők szabad használatában, a mit azelőtt jogosan tehettek. Éreztetni akarta hatalmát, de éppen az ellenkezőt érte el erőszakoskodásával. A lakosok lappangó elégedetlensége csak az alkalomra várt, hogy a nyílt bosszúállás útjára lépjen.

Omode megöletése

Omode 1311-ben megjelent Kassán, hogy személyesen vegye birtokába. A polgárok ekkor fölzendültek, a nádort több kísérőjével együtt megölték, fiai közöl pedig Jánost és Dávidot fogságba ejtették.

Egyezség Omode örököseivel.
A véres tett megtorlását Róbert Károly helyesebbnek tartotta meg sem kísérteni, sőt maga nyújtott módot a fölingerült város kibékítésére; mert Kassát, melynek fontosságát fölismerte, nem dobhatta áldozatul akkor, mikor Csák Máté dacolva állt vele szemben Felső-Magyarországon. Tamás esztergomi érsek és István veszprémi püspök, mint a király küldöttei, megegyeztették a várost Omode utódaival. Az egyezséget 1311 október 7-én kötötték meg s Omode utódai megfogadták, hogy sem ők, sem ivadékaik nem formálnak jogot Kassa birtokára.
Róbert Károly szabadalma.
Csák Máté önkényuralmának hívei nem csekély számmal levén Abauj vármegyében, annyira, hogy a döntő ütközetet is Kassa szomszédságában vívták, a politikai előrelátás is parancsolta Róbert Károlynak, hogy a pártütés közvetlen közelében erős pozíciója legyen. Erre pedig legalkalmasabb pontul Kassa kínálkozott. A mint tehát a várost megbékélteté, izmosítani is igyekezetét azt. Először is anyagilag kívánta helyzetét javítani s ezzel megelégedését biztosítani. 1319-ben fölmenté a kassai lakosokat a vám fizetése alól egész Újvár és Zemplén vármegyékben, a Sajó és a Tisza folyókig, sőt Beregig. 1321-ben a kamarai nyereség címén fizetett évi fél fertó ezüst fizetése alól is feloldotta a várost.

40Kassai márka

Kassának kereskedelme a többszörösen növelt szabadalmak által elevenebb életre kapott s már ez idő tájt vezérszerepet vitt Felsőmagyarországon. A kereskedelemmel kapcsolatban a pénzforgalom is növekedett, s a kereskedelmi szükségletek ellátására a pénzmennyiséget a felső magyarországi viszonyok külön tekintetbe vételével szaporították, mert éppen ez időtájban, a XIV. század elején, egy új pénznem, a kassai márka tűnik föl.

Domonkosok

A város tekintélyének varázsa mindig nagyobb és nagyobb érdekköröket vonz oda. Így Abaúj- és Sáros vármegye nemesei 1335-től fogva többször itt tartották közgyűléseiket, jóllehet akkor Kassa nem volt megyei székhely. Ugyanez az esztendő Kassa gyarapodásának egy más momentumára vet világot: ekkor történik először említés a domonkosok kolostoráról, melynek telkéből három lépésnyit magához váltott a város. A domonkosoknak tehát már előbb kellett itt zárdát alapítaniuk, a mi ismét egy már népesebb és centrális jellegűvé emelkedett helység létezésére utal. A domonkosok ma is fennálló templomának egy része, az eredeti templom maradványa, tényleg Kassának egyik legrégibb
egyházi emléke

Róbert Károly 1342-ben újabb kiváltsággal ruházta föl a várost. Megengedte, hogy ügyeit egyenesen a királyi tárnokmesterhez föllebbezheti. Innen már csak egy lépés volt szabad királyi várossá való emeléséhez, a mi néhány év múlva Nagy Lajos alatt be is következett; de egyúttal olyan áldozattal járt, a mire csak egy meggazdagodott polgárság volt képes.

Ujabb kiváltságok Nagy Lajos alatt

Nagy Lajos legelsőbben is Róbert Károly vámmentességi szabadalmát bővítette, melyet 1319-ben kapott a város. Ugyan ő 1344-ben megengedte, hogy a kassai kereskedők ne fizessenek rutén földön nagyobb vámot, mint a mekkorát Lengyelországban szednek tőlük.
A vagyoni gyarapodás mellett egyre fokozódott értelmi műveltsége és tekintélye. Elől járóinak megbízhatóságát tanúsítja az 1346-iki királyi rendelet, mely a vármegyei igazságszolgáltatást Poháros Péter abaujvárosi főispán távollétében Kassára bízza.

Szabad kir. város.
A következő esztendőben lett Kassa szabad királyi várossá. Ezért a kitüntetésért és kiváltságért viszonzásul nagy ajándékot adott a város, melyet Albert, kassai bíró tett le a polgárság nevében a trón zsámolyára. Nagy Lajosnak szüksége volt akkor a pénzre. Sereget szedett, hogy buszút álljon Nápolyban Endre királyfi megöletésesért. Annál készségesebben adta meg viszont a kért privilégiumokat, mert ismerte Kassa fontosságát.
Nagy Lajos szabadságlevele.
A Nagy Lajos adta szabadságlevél főbb pontjai következők:
1. Szőleiktől nem fizetnek csöbör adót.
2. A király főemberei közöl erővel senki be nem szállásolhatja magát hozzájuk, sem akaratok ellenére tőlük semmit el nem vehet, hanem a beszálló minden szükségesért illendő árt tartozik fizetni.
3. Egy kassai polgár sem adhatja el fekvőségeit vagy házát valamely idegennek, ha csak ez nem akar a város állandó lakosa maradni.
4. A kinek nincs örököse, arra szállíthatja fekvő birtokát, a kire tetszik.
415. A ki közülük fekvőséget vásárol, hogy ha egy év és egy nap alatt senki sem lép föl ellene törvényesen, azután minden ellenmondás nélkül, nyugton és békén bírhatja.
6. Egyházuk üresedése esetében papjukat szabadon választják, s a pap tudtuk és akaratuk nélkül nem nevezhet ki helyettest (vikáriust).
7. Városbirónak azt választják, a kit akarnak s a megválasztottat mutassák be nekünk (a királynak). Ez fog minden világi ügyeikben itélni.
8. De hogyha valakinek nem szolgáltat igazságot, maga a bíró s nem a város tartozik járulni elénk vagy megbízottunk elé.
9. A nádor erővel nem szállhat meg köztük s nem biráskodhatik fölöttük.
10. A ki városukban birtokos és ott akar lakni, velük együtt teljesítse a szolgálatokat.
11. Köztük párbajra ítélésnek helye nincs, hanem a vétség minősége és mekkorasága szerint, melyben elmarasztaltatik, megfelelően tisztítsa meg magát.
12. Ha valamely idegen fog perbe egy polgárt, csak városi, vagy a vele egyenlő szabadságú ember tanúskodhatik.
13. A lefelé vagy felfelé utazó árus szekerek tartoznak náluk megállapodni s mint azelőtt, minden nap vásárt tarthatnak.
14. Ha közülük valaki, a kinek örökösei vagy rokonai vannak, gyilkosság vagy más ily eshető kihágás, gonosztett vagy bárminemű elkövetett nagy vétek miatt személye védelmére szökevénnyé lesz, annak vagyonából és birtokából se mi, se főuraink, se a város bírája el ne vegyen semmit, hanem maradjon meg az egészben és bántatlanul a feleség, vagy örökösök vagy rokonok számára, nem hogy a szökevény javainak elfoglalása miatt elveszítse reményét a visszatérhetésre, hanem hogy ama vagyonból a sérelmes félnek eleget lehessen tenni.
Ha pedig a menekülőnek nincsen örököse vagy rokona, a bűnös vagyonából és birtokából a sértett feleket ki kell elégetni az elkövetett bűn minőségéhez képest, a fennmaradó rész pedig, ha marad fenn valami, a kassai vár erősítésére fordítandó.
15. Ha pedig a mi nevezett polgáraink közöl végrendelet nélkül hal meg valaki, vagyonát és birtokát három részre kell osztani. Az egyik rész a kimúltnak lelke üdvösségére alamizsnaként osztandó ki. A másik két rész Kassa vára épületeire és erődeire tartassék meg.
16. Megengedi a király, hogy ne legyenek kényszerítve elfogadni egy-egy általa kinevezendő bírót, hanem szabad választásuk szerint azt tegyék bírónak, a kit akarnak. Ez a bíró pedig az év leforgása után tartozik letenni hivatalát a polgárok kezébe.
17. Hogy a polgárok számban gyarapodjanak s tisztességesebben és könnyebben szolgálhassanak a királynak, megengedi, hogy semmi komoly vétségük miatt se a király, se az ország bárói, se a város bírája birtokaiktól meg ne fossza őket, hanem a vétkesek bűnhődjenek személyesen, vétkükhöz képest, örökségük és javaik pedig maradjanak feleségükre, örököseikre és rokonaikra bántódás nélkül.
Első országos vásár.
A király ezenkívül ugyanebben az esztendőben Szent Mihály napjára még országos vásárt is engedélyezett a városnak. A vásárra jövők fel voltak mentve az útvám és a vásáradó alól. Sőt azt a kedvezményt is élvezték a vásárra jövő kereskedők, hogy nem volt szabad letartóztatni őket magukat vagy javaikat olyan adósságok vagy kihágások miatt, melyeket a vásárt megelőző időben csináltak vagy követtek el. A szüret miatt a vásár napját 1355-ben Szentháromság vasárnapjára helyezte át a király.
Bormérési szabadalom.
A bortermelés fontos kereseti forrás volt már Kassának. Ebből kapta legnagyobb jövedelmét, mint az Nagy Lajosnak egy 1347-ben kelt másik levele mondja, a melyben meghagyta, hogy senkinek sem szabad pünkösdig idegen bort kimérnie, a míg a kassaiak saját boraikat ki nem árulták. Később, 1369-ben, ezt a tilalmat szürettől fogva Szent Jakab napig terjesztette ki a király. A kassaiaknak nemcsak saját határukban voltak szőleik, nevezetesen a Heringesen, Vöröshegyen, a Csermelyen és a Várhegyen, hanem Forró, Szántó, Szikszó abaujvármegyei helységek határában, továbbá Tállyán és Tokajban.

Nagy Lajos második szabadalomlevele

Az 1347-iki második szabadalom-levél, mely október 18-án kelt, a következő pontokat foglalja magában:
1. Sem idegennek, sem senkinek a kassai polgárok közöl idegen bort ne legyen szabad fogyasztania pünkösd ünnepéig Kassa városában, míg a kassai polgárok saját boraikat árulják; miután nekik se szántóföldjeik nincsenek, se más jövedelmeik szőleikben és boraikon kívül.
422. Ha bármely, Kassa városán kívül eső helyen elkövetett tolvajsággal, rablással vagy gyilkossággal terhelt ember Kassa városában találtatnék, ítéljenek fölötte az azon időbeli városbíró és esküdtek a régi idő óta náluk szokásos eljárással.
3. Ha a nevezett polgárok valamely külső nemesnek vagy embereknek kárt tesznek vagy ezeknek panaszra okot adnak s a város bírája megtagadja az igazságszolgáltatást, ne a polgárok, hanem a bíró idéztessék a király színe elé.
4. Idegen vagy udvari ember Kassa városában vagy külvárosában fekvő telket, házat, épületet, vagy határában szőlőt nem vásárolhat, zálogul nem foglalhat, vagy bármi más örökös birtok címén magáévá nem tehet, sem adósság-fizetésre nem kényszeríthet Kassa város bírája, esküdtjei és polgárai tudta és engedelme nélkül akár a király, akár a királyné, akár a tárnokmester vagy a káptalanok levelei nyomán. Idegen, vendég, udvari ember, sőt kassai lakos is csak a bírák és esküdtek engedélylevele nyomán legyenek a mondottakra feljogosítva s hogy az ily levelek mindenki előtt érvényeseknek legyenek elismerve. És ha ezelőtt történt is valami ezen rendelet ellen, a király mindazt semmisnek nyilatkoztatja ki, visszavonja, ha a város bírája, esküdtjei és polgárai nem erősítik meg.
5. Senki sem tartóztathatja le sem személyüket, sem vagyonukat, sem idegen bíró elé nem idézheti meg s ez nem ítélhet felettük, hanem a város bírája és esküttjei mondjanak ítéletet. Ha pedig ezek a bepanaszolt polgárok iránt részrehajlók levén, nem szolgáltatnak megfelelő igazságot, ne a bepanaszolt polgárok idéztessenek meg a király vagy tárnokmester elé, számot adandó az igazságszolgáltatásban való hanyagságért.
6. Tolvajok, orvok s más gonosztevők felett, kiket a városban vagy a szomszédságban fognak el, a városbíró és esküdjei mondjanak ki ítéletet és büntetést.
7. Egy nemes se merje a kassaiaktól megszökött tolvajt, orvot s más gonosztevőt rejtegetni és védelmezni, hanem adja ki a városnak; ha a nemes vonakodik ezt teljesíteni, szorítsa reá a király nevében.

Árumegállító jog

Kassa áru-megállító joga 1361-ben rendkívül kiterjesztetett. Áru-megállító jogot nyert az Orosz- és Lengyelországból, valamint melléktartományaikból jövő kereskedők cikkeire, s ez annál jelentékenyebb kiváltság volt, mert Kassa nagyarányú üzleti összeköttetésben állt már ekkor Krakkóval, Boroszlóval, Danczig és Thorn városokkal.

Kassa címere és pecsétje

Ugyancsak ebben az évben kapott címert is a város, melyet pecsétjén és zászlain használhatott. A vízszintesen kettéosztott paizs sárga szinü felső mezejében három liliom van, az alsóban négy fehér pólya váltakozik négy pirossal. E címert Zsigmond 1423-ban, V. László 1453-ban, majd II. Ulászló 1502-ben megbővitették.
A város nagy és kis pecsétet használt. A nagy pecsét körirata: "S. ELISABET. SIGILLUM CIVIUM DE CASSA." Mezejében gótikus épületben Szent Erzsébet áll s tőle jobbra és balra egy-egy imádkozó angyal. A kisebb pecsét mezejében a város címere van, körirata: S. MINUS CIVIUM CIVITATIS DE CASSA.

Birtokok szerzése

A város gazdagságának gyarapodását új birtokok szerzésére fordította. 1382-ben a nyugatra határos Miszlóka és Tőkés községeket szerezte meg; 1397-ben pedig északra terjesztette ki birtokainak határait, megszerezvén a szomszédos Tehányt; végre 1423-ban Kavecsányt.

Zsigmond kiváltságai

Fő ereje ezentúl is a kereskedelem marad, melyet I. Lajos halála után Zsigmond király számos kiváltsággal istápol. Ezeket a kiváltságokat azonban Zsigmond viszonzásul adta azért a tetemes segélyért, melyre örökös pénzzavarában minduntalan rászorult.
De Zsigmond király mindig pártját fogja a városnak, ha bárki csorbítani igyekszik a lakosok szabadalmait, sőt később is többször gyarapítja ezeket újabb kiváltságokkal.
Zsigmond ugyanis 1405-ben teljes vámmentességet adott az egész ország területén a kassai kereskedőknek; 1411-ben megtiltotta, hogy a 24 szepesi város kivételével bárki is bort vihessen a városba, 1419-ben pedig a kassai iparnak is rendkívüli kedvezményt ád, monopóliumot a parget-szövésre 43(fustanum seu barhanum), mely ezentúl csak Kassa falai közt szabad. Ugyanez esztendőben a parget-szövéshez szükséges fonál kivitelét is megtiltotta. 1429-ben még a vászonfehérítésre is kizárólag a kassai iparosok kapnak szabadalmat; ezt azonban kénytelenek megosztani Bártfával, melynek fő keresetforrása a vászonszövés volt. 1424-ben a birtokok után járó kamarai haszon fizetésétől is fölmenti a kassaikat; 1433-ban pedig felszabadítja a polgárságot és jobbágyaikat a katonáskodás kötelezettsége alól.
Ennyi szabadalom mellett, hozzávéve a lakosok szorgalmát és igyekezetét, föl kellett virágoznia Kassa kereskedelmének, mely uralkodó foglalkozása lett a polgárságnak, a mint egy akkori oklevél mondja: "Der ganzen Stat, arm und reich zu nucce."

Szerződés Krakkóval

Kereskedelmük érdekében 1394-ben szerződésre lépnek Krakkóval, négy havi felmondásra, mely időt arra tűzik ki, hogy azalatt kiki hazavihesse árú cikkeit és behajthassa pénzét adósain. 1405-ben, illetőleg utóbb 1419-ben lekötik magukat, hogy ha a krakkói és boroszlói kereskedőknek nem fizetnék meg az átvett árúkat becsületesen a kitűzött határidőre, a hitelezőnek joga legyen akár a birót vagy valamely tanácstagot, vagy bárkit is a polgárok közől letartóztatni, a míg a követelés nincs kiegyenlítve.

Csapások. Új templom

A kereskedelem és vagyonszerzés fokozatos fejlődése tette lehetővé azt is, hogy Kassa kiheverje a sok csapást, mely a XIV. század végén érte. Egy szörnyű tűzvész elhamvasztá a város nagy részét s annyira megrongálta a régi Szt. Erzsébet templomot, hogy újat kellett helyette építeni.

A polgárok áldozatkészsége megteremtette azt a remek egyházat, mely dicsőséget szerzett építőjének és a városnak egyaránt s megújított alakjában ma is a város legfőbb ékessége.
Várfalak újjáépítése.
A megrongált falakat megerősítette és részben megújította a polgárság. Ennek költségeire 1404-ben Zsigmond király, a ki akkor éppen Kassán időzött, a polgárság által behozott és kivitt áruk harmincadának felét rendelte.
Ferencz rendiek.
A következő évben szentelték föl a ferencrendiek is kolostorukat és templomukat Szt. Miklós tiszteletére.
Első céh.
A város kihevervén a csapásokat, Zsigmond szabadalmai által még erősebb szárnyalásra segíttetvén, hozzá fogott kereskedelmi és ipartestületeinek szervezéséhez. Az első céh a takácsoké, a kiknek szabályzatán kívül még az erszénygyártókét ismerjük ebből az időből (1439).
Az egész város egy nagy kereskedelmi tárházzá lett, a polgárság kereskedő társasággá szervezkedett. Alapszabályai 1446-ban készültek el.
44A Krakkóval és Lengyelországgal fennálló kereskedelmi összeköttetés folytán oly helyzet állt be, mely hosszú perpatvarnak lett oka.
Pör a krakkói egyetemmel.
A krakkói egyetem ugyanis önkényes bíráskodást kezdett gyakorolni Kassa polgárai felett. Így 1417-ben a krakkói egyetem dékánja egy Dorstin Katalin nevű kassai lakost, mert az idézésére meg nem jelent, kiátkozott, s az ítélet végrehajtását Kassa plébánosára bízta.
Zsigmond király 1419-ben szigorúan meghagyta, hogy a plébánosok ne merjék végrehajtani a krakkói egyetem ítéleteit; azonban az egyetem nem szűnt meg ítélkezni a kassaiak felett, mire az ország rendei 1446-ban mindazokat, kik a krakkói egyetem idézésére megjelennek, mint a kik az ország törvényei és szabadsága ellen vétenek, jószágvesztéssel sújtja. A krakkói egyetem 1497-ben lemondott véglegesen képzelt jogáról.

Giskra

Midőn Zsigmond veje, Albert halála után I. Ulászló kerül trónra, Kassa nem siet neki meghódolni, hanem hű marad Erzsébethez, Zsigmond leányához. Ekkor már a cseh Giskra volt az úr a város falai között, a kit Albert özvegye, Erzsébet hívott be az országba s főkapitányává nevezett ki.

I. Ulászló ostroma

Ulászló 1441-ben maga siet Kassa ostromlására, de az erős falakkal védett várost, melyet Giskra és lovagjai harcedzett zsoldosokkal védelmeznek, nem vehette be s az eleségben is szűkölködő sereg kénytelen-kelletlen elvonult a város falai alól. A következő évben az ostrom megujult, de szintén eredménytelen maradt. A hadviselés költségeit Giskra rendeletére Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Szomolnok és Gölniczbánya fedezték. A városok saját polgáraiktól vették fel a kölcsönöket a sereg szükségleteire. Maga Kassa a rendes évi adón kívül 26,686 forintot, 43 nehezék aranyat s 1500 frtot érő hadi szereket adott.

Hadi kölcsön.
A kimerített városoknak Giskra 1444-ben kárpótlásul átadja a kassai és lőcsei pénzverő házak, valamint a harmincad jövödelmét is, továbbá a réz- és ezüstbányászatból Szomolnokon és Gölniczbányán nyerhető hasznot mindaddig, míg a kölcsön adott összegek meg nem térülnek.
Csehek erőszakoskodása.
Giskra segitsége Erzsébet, illetőleg a kiskorú László herceg mellett, szemben az ország rendei által megválasztott Ulászlóval, sok kellemetlenséget okozott aztán Kassának. A csehek urakká lettek a vidéken, s míg Giskra Kassán tartotta főhadiszállását, seregének egyes osztályai a megerősített helyekről és templomudvarokból, mint a minő volt Szepsin és Mislyén, folyton fenyegették a polgárok biztonságát. Giskra emberei a huszita vallást is kezdték terjeszteni a városban és környékén, de nem nagy sikerrel.
A magukat befészkelt, az ország törvényeit semmibe sem vevő csehek ellen a közállapotok ziláltsága s a várnai csatát követő interregnum és 45párttusakodások miatt semmire sem mehettek; a rendek határozatainak, minthogy kellő fegyveres erő nem szerezhetett nekik érvényt, nem lett foganatjuk. Végre 1449-ben Hunyadi János tökélte el magát, hogy kiszorítja a felvidékről a cseheket. Szepsi erősségét elfoglalta s leromboltatta; de azért Giskra azután is Kassa birtokában maradt. A Giskrának kölcsönzött 33,000 forint megfizetését azonban később V. László elvállalta s annak fejében örök időre fölmentette a kassaiakat a harmincad fizetése alól.

Kassa Mátyás alatt

A csehek zaklatásai közt sem szünetelt az ipari élet. Újabb céhek alakultak. Így ismerjük például a Szijjártók szabályzatát 1450-ből s a mészárosokét 1452-ből.
Valóságos megváltásként hatott 1458-ban az a hír, hogy Pesten Hunyadi Mátyást választották királynak. Az egész felvidék föllélegzett; most már volt remény, hogy megszabadulhat Giskra cseh zsoldosainak háborgatásától. Örömében a tanács húsz aranynyal jutalmazta Keszy Balázs deák Solymosi várnagyot, a ki a hirt meghozta és a korona kiváltásához is 5000 forinttal járult a város.
A nagy király mindjárt uralkodása elején huzamosabban időzött Kassán. Innen intézkedett Podiebrad Katalinnal való házasságára nézve is. Később is többször vadászott ezen a vidéken; a nép számos mondában őrzi itt jártának emlékét.

Dóm befejezése

Kassa életének tevékenysége szakadatlan pezsgéssel folyt Mátyás király alatt, akinek nevét látható emlékjel is őrzi a dómon. Az ő uralkodása alatt fejezték be a székesegyházat s nem kis mértékben köszönhető neki, hogy befejezhették. Mátyás király ugyanis a székesegyház építése költségeinek fedezésére elengedte a városnak azt az újévi ajándékot, melyet köteles volt adni. Elengedte 1468-tól fogva öt évre, 1471-ben pedig további tíz évre, ezenkívül az építkezésre még tetemes mennyiségű sót is adott. A város ezalatt erődvonalának kibővítéséről is gondoskodott; 1484-ben egy második falövet építtetett, melynek költségeire, valamint egyéb szolgálatok jutalmazására a király két évre elengedte az évenkint 1500 arany forintra rúgó királyi adót, ezenkívül a város megnyerte azt a jogot is, hogy a Hernád hídján vámot szedhessen.
A városi birtokok újabbakkal gyarapodtak Mátyás király uralma alatt; nevezetesen 1459-ben Arany-Ida, 1466-ban Garadna, 1479-ben Szebenye, 1480-ban Kalsa községet szerzék meg.

Birtokok szaporítása

E szerint összesen következő birtokokat bírja Mátyás király kormányának utolsó éveiben a város: Garadna, Szurdok, Szebenye, Vécse, Miszlóka, Szentvérképe (a mai Kassa-Béla), Alsó- és Felső-Tőkés, Baska, Arany-Ida, Kis-Szina és Lengyelfalva Abaujban, Tehány, Szent-István, Szokoló, Kis-Falu, Tapolcsán, Nagy-Ladna, Kis-Ladna, Ruzsin, Berki, Radács, Peklén, Vörösvágás Sárosban és Kalsa Zemplénben.
46János Albert ostromolja Kassát.
A Mátyás király halála után megindult királyválasztási párttusa alatt Kassa II. Ulászlónak hódolt meg. Ulászló öcscse, a szintén trónkövetelő János Albert haddal támadt Magyarországra, s 1491-ben Kassa alá jövén, ostromolni kezdte a várost. Ágyúi megrongálták a Sz. Erzsébet templomot. A templom lövetését a dómon maiglan létező felirat mondja el. Az ostrom azonban sikertelen maradt. A rákövetkező évben ismét ostrom alá fogta János Albert herceg Kassát. De miután Zápolya István nádor a Tárczánál megverte a lengyel sereget, János Albert kénytelen volt békét kötni, a mi véget vetett az ellenségeskedésnek.
Ulászló király, hogy megjutalmazza Kassa polgárainak hűségét s továbbra is biztosítsa azt, 1491-ben tíz évre fölmentette nemcsak a várost, hanem összes birtokait a köteles királyi adók alól. De nyert a város más kedvezményt is három esztendő múlva.

Kassa szívós kitartással és örökös panasszal, midőn a borkereskedés, kivált Lengyelországgal, mind nagyobb arányokat öltött, akképen növelte árumegállító jogát, hogy az országgyűlés a város sokszoros kérelmére 1494-ben a borral való kereskedelmet is az árumegállító jogok közé sorolta.
Kassa szabadalmainak megsértése.
II. Ulászló gyenge kormánya azonban a kiváltságok és jogok érvényesítésére, sőt csak megvédelmezésére is tehetetlennek bizonyult. A város szabadságát a Zápolyák, de még Lőcse városa is egyre igyekeztek nyirbálni. A főúr alkalmat adott birtokain az idegen kereskedőknek, hogy mintegy honosítván magukat, ott áruházat állítsanak; majd uj utakat vágatott s így a lengyel kereskedő a vámszedő helyeket elkerülvén, érzékenyen csorbította Kassa harmincad-jövedelmét, melyet a város bérelt. Ha panaszt tett, a főúrral szemben alig-alig kapott igazságot.
Lőcse is megkisérlette Kassával szemben, hogy még Róbert Károlytól nyert elavult árumegállító jogát érvényesítse; ezt azonban Ulászló 1496-ban érvénytelennek mondta ki.

47Törvény Kassa ellen

1504-ben maga Kassa ad okot reá, hogy az országgyűlésen törvényt hozzanak túlkapása ellen. Kassa és Sopron ellen szól a XIX. t.-cz., mely szerint nincs joguk a nemességet arra kényszeríteni, hogy boraikkal kereskedvén, kénytelenek legyenek e városokban megállani s azokat ott vásárra vinni.
II. Lajos király szintén szaporította valamivel a város szabadalmait, nevezetesen még egy országos vásárt engedett neki Boldogasszony fogantatása napjára.
Kassa szabad királyi város megerősítése, belső életének szervezete, közigazgatási, jogi, kereskedelmi és ipari élete a középkor utolsó éveiben teljesen kialakult volt. Kassa városa történeti szempontból tekintve, eljutott fejlődésének tetőpontjára, mert a mohácsi vészt követő szomorú korszak alatt csak hanyatlás várt rá. Helyén való tehát, hogy fejlődésének eme tetőpontján megismerkedjünk akkori közigazgatási berendezésével és a város helyrajzi jellegzetességeivel.

 

Forrás: mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/6.html

 

Folytatása következik

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s