Május 1. – A munka ünnepe

Közzétette:

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-én tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat kívánja megünnepelni.

Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a roppant hangzatos Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás ( Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.
A követelés érvényre juttatása miatt több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás hiányában ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották, és már gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbournei Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére, így egyben a világon első alkalommal sikerült egy egy szervezett munkacsoportnak (későbbi nevén szakszervezetnek) bármiféle sikert is elérni (fizetésmegvonás és retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését.
1886. május 1-én a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, melyet május 4-én a Haymarketi zavargás zárt le, mikor is a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. 11 ember vesztette életét, és több tucat sebesült maradt a helyszínen. 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése volt), melyen úgy határoztak, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján 1890. május 1-én a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy a II. kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
1904-ben az amszterdami kongresszuson ismét egy felhívást adtak ki, miszerint minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű szervezete demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A legkézenfekvőbbnek erre a sztrájk ígérkezett. Elfogadtak és kihirdettek egy felszólítást is, melyben kijelentették, hogy világszerte kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül lehetséges.
A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is, melynek következtében a hagyományosan munkásünnep a huszadik század folyamán lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát.

Forrás: Teletál Ételfutár 2011. május

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s