Rövid, humoros történetek

 

Fanyar felelet

Az Egyesült Államokban elterjedt szokás, hogy vezető újságok évente többször, meglehetősen lapos körkérdéseket intéznek a szellemi élet kiválóságaihoz. Azok természetesen nem nagyon lelkesednek a kérdésekért és gyakran csípős, fanyar feleleteket adnak.
Ernest Hemingway, a kitűnő Nobel-díjas író például a következő választ adta az egyik lapnak:

Kérdés: Mi a legcsodálatosabb dolog a világon?

Hemingway válasza:
– Szerintem a legcsodálatosabb dolog a világon az, hogy az összes állat közül csak az ember tud nevetni, pedig neki van a legkevesebb oka rá.

Mint Rubinstein

Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja.
Amikor a gyerek befejezte az alkalmi koncertet, Menuhin azt mondta:
– Kérem, a gyerek úgy játszik, mint Arthur Rubinstein.
– De hisz Rubinstein nem tud hegedülni – csodálkozott a gyerek apja.
– Ezért hasonlítottam hozzá – felelte Menuhin.

Egy büszke apa

A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a „Három testőr” és a „Gróf Monte Christo” sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegkönyvének alapjául is szolgált.
Amikor az ifjú Dumas a Kaméliás hölgyet megjelentette, a könyv egyszeriben oly átütő sikert aratott, hogy az író, barátai rábeszélésére színdarab formájában is megírta. Egy kitűnő párizsi színház vette meg a darabot, és a mű ebben a formájában is folytatta diadalútját. Mindjárt a bemutatón meghódította Párizs színházlátogató közönségét.

A bemutatón természetesen jelen volt a büszke apa is, és az első felvonás utáni szünetben boldogan vegyült el a közönség közé, hogy fia diadalát élvezze. Egyszer csak elébe állt egy elegánsan öltözött polgár a nejével együtt, megragadta az öreg Dumas kezét, és lelkesen így kiáltott fel:

– Mester! Köszönjük önnek ezt a művet, talán még életben ily csodásat nem. írt. Gratulálok az írók fejedelmének!

Dumas végighallgatta a dicsérő szavakat, majd elengedve a fellelkesült újgazdag párnás kezét, szerényen így szólt:

– Köszönöm a gratulációt uram, de meg kell vallanom, hogy az csupán fele részben illet meg engem. Én ugyanis nem a darabot alkottam, csak a szerzőt!

Két pohár a határ

A híres amerikai írónő, Dorothy Parker nyilatkozta egyszer: – Szeretem a martinit, de legfeljebb kettő pohárral.
A harmadiktól az asztal, a negyediktől pedig a házigazda alatt találom magam.

Légy eredeti!

Szép Ernőhöz, a neves íróhoz bekopogott egy fiatalember. – Művész úr – mondta alázatos hangon – nemrég elküldtem önnek a novellámat. Tudja, azt az igen eredeti témájú novellát! Méltóztatott már elolvasni?

Szép Ernő felnézett és a világ legtermészetesebb hangján válaszolta:
– Ó hogyne! Nem is egyszer! Az utóbbi tíz évben legalább százszor olvastam már ezt a történetet!

Az üzenet

Borogyin a híres orosz zeneszerző egyszer, amikor elment otthonról, egy cédulát tett az ajtajára ezzel a feirattal: „Egy óra múlva jövök haza.”

Ezután elindult, de néhány perc múlva eszébe jutott valami és visszafordult. Amikor az ajtóhoz ért, ránézett a cédulára és bosszankodva mondta:
– A fene egye meg! Most várhatok egy órát!

Zöldségdiéta

Jack London amerikai írót egyszer az orvos szigorú zöldségdiétára fogta, semmi mást nem ehetett.
Másnap a beteg íróhoz látogató érkezett, jókora csokor virággal. Jack London így köszönte meg a figyelmességet:
– Köszönöm a virágot. Bizonyára nagyon ízlik majd!

Biztos, ami biztos

Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, hanem a szabad idejében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi fizetését elszórakozta.

Színésztársának másnap délután ezt mondta:
– Megírtam az apámnak, hogy küldjön nekem kétszáz pengőt. Vagy ha nem akar, akkor küldjön egy töltött revolvert.
– Te Pali – nézett rá rémülten a kollégája – mi lesz, ha revolvert küld? Jávor huncut mosolygással legyintett.
– Arra már van vevőm!

Értékelt érdem

Salamon Béla mikor megkapta az Érdemes művész díjat, találkozott Dobozi Imre Kossuth-díjas íróval aki igy üdvözölte:

– Szervusz drága Béla bátyám! Kiváló színben vagy!
– Csak Érdemes színben – felelte Salamon Béla –, de ezzel is nagyon megvagyok elégedve.

hit ereje

A nagy angol író, Bernard Shaw utazásai során az egyik kis város határában az ég felé tekintő és könyörgő társasággal találkozott. Megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak.

– Esőért imádkozunk – felelte egyikük.
Shaw arcán huncut mosoly jelent meg:
– No, tibennetek sem lehet valami erős hit! – jegyezte meg – Idejöttök esőért imádkozni, és egyikőtök sem hozott esernyőt!

Forrás: Művész-világ.hu

Kapcsolódó cikk: Anekdoták