Közzétette: 
Kőbérc: ahol másfélezer évvel
fajunk griffje székel:
retteglek óh székely!
Megmetszett szárnyaid törve ne hulljanak:
husomból egy darab!
a szivembe harapj!
Kit magadra négyszáz esztendeig hagytak:
erődet kiadtad
s a föld reng alattad!
Végitélet?… Roggyon hát a világ össze!
és uj erő kösse
a lelkeket rendbe!
De se így, de se úgy, csak rothadás, átok:
hej székelyek, rátok
s ránk szakadt az isten!…
*
Óh griff, mesekor mult, uj kél s jő:
szárnyalj által a végső
erővel, míg nem késő…
Csontok nyers vára, öklök fegyvere kivész:
romokon már az uj palota kész,
tündöklő Tudomány, ereje: Ész!
Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 11-12. szám
Lighthouse 