Kosztolányi Dezső: Öt költemény (“A bús férfi panaszai” című, készülő verssorozatból.)
Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről. Nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,
Séta a kultúra ösvényein
Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről. Nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,
Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám. És őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha
Agg szőlőtőkék közé édesül és erjedésnek indul a táj, esőtől lucskos köpönyegű hónapok földre pazarolják megunt kincseik, fecskék a villanydrótokra
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot?