2010/09/24 – Lighthouse

Charles Baudelaire: Őszi ének I. II.

I. Hideg homály borúl szívünkre nemsokára; tünő nyarunk tüze, ég veled, büszke fény! Hallom, kopogva hull már házunk udvarára a

Olyan meztelen volt az ég fényes köldökével, a nappal; akár egy szemérmetlen őrült, ugy ünnepelte önmagát. A kába tó fehéren

Minden ősz felé úgy közelgek Mintha egy Édesanya várna Reménykedve s gyermekül bízva, Valahol engemet ott vissza. Régi anyámnál is