Közzétette:
Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas király. Hatalmas nagy király volt, és féltek tőle a népei rettentően, mert ha elprüsszentette magát, mindenki kellett mondja egy szívvel-lélekkel, hogy adjon isten egészségére. Csak egyetlenegy alattvalója nem mondta, a csillagszemű juhász. Meg is ragadták a katonák, s vitték a király eleibe.
Azt mondja a király:
– Hallottam, hogy te nem mondod, hogy adj ‘isten egészségemre.
– Mondom, felséges királyom, hogyne mondanám – erősködött a csillagszemű juhász. – Adj’isten egészségemre!
– Nem a te egészségedre – fakadt méregre a király -, hanem adj’isten az én egészségemre!
– Adj’isten az én egészségemre! – vágta rá a csillagszemű juhász.
– Hát nem érted? – méltatlankodtak a katonák. – Nem a te egészségedre, hanem a király egészségére!
– Hát azt én nem mondom – bökte ki a csillagszemű juhász. – Ugyan mért nem mondod?
– Addig biz én nem mondom, amíg a király nekem nem adja a leányát feleségül.
Rettentő haragra gerjedt a király. Megparancsolta a porkolábnak:
– Vigyétek a legmélyebb börtönnek a fenekére. Van ott egy oroszlán, az majd széttépi!
Meg is ragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték a börtönnek a legmélyebb fenekére. Ott egy nagy-nagy, kiéhezett oroszlán lapult. Mikor belökték a csillagszemű juhászt, nekimordult az oroszlán, de a csillagszemű juhász csak jól belenézett az oroszlánnak a szemébe, s úgy megjuhászodott az oroszlán, hogy meg se moccant többet.
Reggel mennek az őrök, hogy a csillagszemű juhásznak öszszeszedegessék a csontját-bontját, porcikáját. Mikor meglátták erőben, egészségben, hát igen megijedtek.
– Hát te élsz?
– Élek hát, persze hogy élek – felelte a juhász. – Nem is halok én meg addig amíg a királynak a leánya a feleségem nem lesz!
Viszik a király eleibe. Tudakolja a juhásztól:
– Na mondod-e, hogy adj’isten egészségemre?
– Nem mondom én, felséges királyom, addig, amíg a leányodat nekem nem adod feleségül.
– Ilyen-olyan teremtette! – mérgelődött a király. – Adok én neked! – fenyegette meg a makacs juhászt. – Fogjátok meg, s vigyétek egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott van tizenkét szőrdisznó, hadd egyék meg, vacsorázzák meg!
Megragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott volt tizenkét szőrdisznó kiéhezve. Mikor a csillagszemű juhászt oda bevetették, nála volt a furulyája. Elkezdett furulyálni. Fújta, fújta a furulyáját, erőst szépen fúvogatta, s halljatok csodát, összefogózott a tizenkét szőrdisznó, s olyan szépen járták, hogy azt kimondani nem lehet. Énekelték, hogy: “Az ajtóig meg vissza, a gyűrűmet add vissza, hogyha vissza nem adod, jól megcsípem a karod.”
Akkor elfáradtak, s abbahagyták. De csakhamar megint rázendítettek: “Le az úton le-le-le, ne pogácsa, ne-ne-ne. A pogácsa rétesen, a pálinka mézesen, edd meg, idd meg, kedvesem, hogy az Isten éltessen!”
Így addig furulyált a juhász, addig ropták a szőrdisznók, hogy kifáradtak, ott egymásra dőltek s elaludtak. A juhász is leterítette a báránybőr bundáját, reáfeküdt, s úgy elaludt, mint a tej.
Reggel mennek az őrök oda, hogy összeszedjék a csontjátbontját, mindenféle porcikáját. Hát, Uram, Teremtőm, olyan szépen alszik a juhász, mintha semmi gondja-baja nem volna! Megfogták, viszik a király elébe.
Csodálkozik a király:
– Hát te még élsz?
– Élek, felséges királyom!
– Hát mondod-e, hogy adj’isten egészségemre?
– Nem mondom én addig – erősködött a juhász -, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!
Megmérgelődik a király:
– Vigyétek, dobjátok bele a beretvakútba!
Egy kút ki volt rakva kereken beretvával. Odavitték a csillagszemű juhászt. Gondolja magában a csillagszemű juhász, ennek fele se tréfa! Ha ide belelöknek, innen én ki nem tudok jönni.
Azt mondja az őröknek:
– Halljátok-e? Kicsit várjatok, hátha meggondolom magam! Az őrök elmentek félrébb, a csillagszemű juhász a juhászbotját beletette a kútnak a szélébe, a kútküpűbe beleakasztotta. Reátette az árvalányhajas kalapját s a báránybőr bundáját, s ő lekucorodott a kútnak a túlsó felébe.
Egyszer visszamennek az őrök, a katonák, s azt mondják: – Meggondoltad-e magad, juhász?
– Meggondoltam, meg. Nem mondom, hogy adj’isten egészségére.
No akkor azt a botot, ami fel volt állítva, az őrök megtaszították. Azt hitték, hogy a csillagszemű juhász áll ott, és supp, beleesett a kútba.
Másnap reggel mennek oda a kúthoz, hogy nézzék meg, csakugyan meghalt-e a juhász, s kihúzzák a kútból. Hát, Uram, Teremtőm, a csillagszemű juhásznak haja szála se görbült!
– Hát te élsz még?
– Élek hát, hogyne élnék – felelte nagy büszkén.
Viszik a király eleibe, azt kérdi a király:
– Na mondod-e, hogy adj’isten egészségemre?
– Nem mondom én, felséges királyom, amíg nekem nem adja a leányát feleségül!
Felültették a hintóra, a király kivitte a rézerdőbe.
– Nézd csak, ezt az erdőt én neked adom, csak egyszer mondd, hogy adj’ isten egészségére.
– Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!
Viszi tovább a király, elérkeznek az arany tóhoz.
– Nézd csak, ezt a tavat is neked adom minden aranyhalával, csak mondd nekem, hogy adj’isten egészségére!
– Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!
Viszi tovább a király, elérkeztek a gyémántrétre.
– Ide nézz – mutatott körbe a király -, ezt a rétet is neked adom, csak mondd egyszer, hogy adj’isten egészségemre.
– Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!
– Hát egye meg a fene – bólintott rá a király -, neked adom. Mondod-e?
– Mondom hát, mondom – örvendezett a juhász.
A király neki adta feleségül a csillagszemű juhásznak a lányát.
Rettentő nagy lakodalmat csaptak. Hát egyszer hozzák be a jó erős tormás húst. Erősen kezdte csípni az orrát a királynak, prüsszögött rettentően. Ahogy prüsszentett, a csillagszemű juhász örökké mondta:
– Adj’isten egészségére! Adj’isten egészségére! Adj’isten egészségére!
– Elég, elég, te kötélrevaló! – kiáltotta a király. – Ne mondd tovább!
De a csillagszemű juhász nem akarta annyiba hagyni. Csak mondta, mondta.
A királynak úgy megtetszett a csillagszemű juhász, hogy nemcsak a leányát adta neki, hanem az egész királyságát is reáíratta. Megválasztották a csillagszemű juhászt királynak. Olyan jó király nem is volt, nem is lesz több a földön, mint amilyen az volt. Már messziről mondta mindenki a csillagszemű juhásznak, hogy adj’isten egészségére.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!
Forrás: Bukovinai székelyek meséi
Lighthouse 