Mivel játszanak az indián gyerekek?

A csecsemőt az anyuka mindig magával hordja, amikor a chagrára (a kertbe) megy dolgozni, vagy épp teszi mindennapos dolgait. Ilyenkor faháncsból készített “bébihordozóban” élvezheti a pici a mamája közelségét. Otthon “bébi”-függőágyban ringatják, melyben kézzel készített csörgők, vagy színes tollak kötik le a figyelmét. Három éves kortól már erősen megjelenik a nemi sajátosság mind a viselkedésben, mind a játékban, mind pedig a nevelésben. A kislányok női használati tárgyak kicsinyített másával, korsókkkal, kosarakkal stb. játszanak, miközben megtanulnak általuk vizet hozni a házba, ill. résztvenni a kerti, meg az egyéb házimunkákban. Az apák elviszik a fiaikat vadászni, halászni, termetükhöz igazodó íjat és nyilat kapnak, s utánozzák mindazt, amit a felnőttektől látnak… Amazóniában kutató etnográfusok jegyezték fel, hogy a gyerekeknek már hároméves kortól tanítják a dzsungelben való túlélés szabályait. A fúk fiús feladatokon (vadászat, halászat gyümölcsszedés), a lányok lányos feladatokon (főzés, mosás, vízhordás, tűzifa gyűjtés) keresztül szerzik tapasztalataikat. Ötéves kortól kezdve megtanulják a növények neveit, hogyan lehet erdei állatokra vadászni, megismerkednek a nyomolvasással, megkülönböztetik a madárfüttyöket, megismerik az erdő ökológiáját. Az apák megtanítják a fiaiknak, hogyan lehet kenut készíteni, ill. teherhordó alkalmatosságokat.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a “dzsungelgyerekek” játékjai nagyon erősen nevelő szándékúak. Egész pici koruktól kezdve a felnőttek világát utánozzák, játék kosarakkal, játék korsókkal, játék nyílvesszőkkel, játék íjakkal stb.  Emellett ők is rohangálnak, bírkóznak, tréfálkoznak, viccelődnek, csúfolkodnak, fürödnek a patakban, fáramásznak, papás-mamásat meg “harcosat” játszanak, mint bármilyen más gyerek. Csak kevés, kimondottan “játék” tárgyuk van. Ezek leginkább csontból és madártollakból készülnek.

Vass Éva – Dél-amerikai portál

Fotó: Vass Éva