Ennio Morricone filmzeneszerző

E napon született Ennio Morricone filmzeneszerző (1928)

Ennio Morricone (1928. november 10., Róma, Olaszország) olasz zeneszerző, akit a nagyközönség elsősorban filmzenéiről ismer. John Williams mellett alighanem ő századaink egyik legbefolyásosabb és legismertebb filmzeneszerzője. Több mint 550 filmhez írt kísérőzenét, ezek közül legismertebbek a különféle westerfilmekhez írt zenéi. A római Santa Cecilia konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait és egyebek mellett trombitán tanult játszani. Először 1964-ben Sergio Leone kérte fel Egy maréknyi dollárért című alkotásához, hogy néhány betétdalnak készítse el a hangszerelését. Tehetségére hamar felfigyeltek, mert olyan hagyományostól eltérő hangszereket alkalmazott, mint amilyen a harmonika, a harang vagy az elektromos gitár. Sorra kapta a megbízásokat, bár pályája kezdetén elsősorban westernfilm-zeneszerzőként jegyezték meg nevét (egyik leghíresebb filmzenéjét az 1968-as Leone-rendezéshez, a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmklasszikushoz készítette), számos más műfajban is maradandót alkotott a vígjátéktól a romantikus filmeken át a horrorokig.
Ismertebb filmzenéi: Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf, Volt egyszer egy Vadnyugat, A profi, Volt egyszer egy Amerika, Polip, A misszió, Aki legyőzte Al Caponét

A kezdetek

Hat évesen kezdett el zenét komponálni. Édesapjától -aki trombitán játszott- tanult meg kottát írni. Akkoriban ismert zenéket bontott szét és azokat saját szisztémája szerint összekapcsolva kisebb darabok születtek. Egyszerű családból származik. Édesapja tehát szintén foglalkozott a zenével és főként éjszakai bárokban lépett fel hangszerével. Megesett olykor, hogy a kis Morricone fiatal kora ellenére sokat helyettesítette apját éjszakánként. Tanulmányait a Santa Cecilia Konzervatóriumban végezte, ahol valószínűleg apját követve, trombitaművésznek tanult. Konzervatóriumi évei során Morricone kissé kilógott a sorból, mivel trombita szakos hallgatóként zeneszerzőnek készült és ezt a szándékát nem igazán nézték jó szemmel tanárai. A nappali tanulás és az éjszakai zenélés mellett, Morriconét még könnyűzenei hangszereléshez is felkérték, ezt azonban eleinte titkolta szülei előtt. Azonban mikor számos sláger került ki kezei alól kiderült a dolog, és ekkor Morricone egy ideig híresebb hangszerelő volt, mint zeneszerző. Később komolyabb munkákat kapott Olaszország legnagyobb televíziószolgálatánál, a RAI-nál. Itt eleinte a honi televíziós sorozatok számára komponált aláfestő zenéket, majd felfigyelt rá a filmes szakma is. A hatvanas évektől kezdődően kezdett filmzenéket komponálni.
Sergio Leone filmrendezőnek felhívták a figyelmét arra, hogy készülő westernjéhez, az Egy maréknyi dollárért című film zeneszerzőjének kiválasztása során vegye számításba a tehetséges Morriconét is. Leone meghallgatott pár zenét tőle, majd erősen tiltakozni kezdett ellene. Viszont Morricone nem hagyta annyiban a dolgot és megmutatott egy számot, amit Peter Tevis-szel rögzített (az “Un Pugno Di…West” című albumról) és ő hangszerelte, Leone rögvest meggondolta magát és megszületett az Egy maréknyi dollárért fütyülős nyitánya. A többi már történelem.

Élete

A Santa Cecilia-i konzervatóriumban járt trombita szakra, ezen kívül zeneszerzést, karéneket és kórusvezetést tanult.

Eleinte színdarabok zenei rendezőjeként dolgozott; 1955-ben kezdett filmzenéket írni, de komolyzenei pályafutását sem függesztette fel. 1956-ban házasodott, felesége Maria Travia lett. Négy gyermekük van (születési sorrendben Marco, Alessandra, Andrea, Giovanni).

1964-től dolgozott együtt Sergio Leonéval – e párosítás szerencsésnek bizonyult és meghozta számára a világhírnevet, közben Bernardo Bertoluccival is dolgozott. A leonei, kicsit méltatlanul spagettiwesternnek nevezett műfajról ma már bizonyára elképzelni sem tudnánk, milyen lehetett volna Morricone zenéi nélkül; ez utóbbi teljesen a műfaj egyik igen fontos, már-már kötelező jellegzetességévé vált. Leone olyan filmjei számára írt zenéket, mint az Egy maréknyi dollárért (Per un Pugno di Dollari, For a fistful of dollars – ezt 1965-ben), vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat (1968).

A western műfaján kívül filmdrámákhoz is írt zenét – például ilyen a Mindenki jól van (Stanno tutti bene, 1990) – vagy történelmi filmekhez (Sacco és Vanzetti, Galileo Galilei (1968), vagy kalandfilmekhez, -sorozatokhoz (Maktub, a sivatag törvénye, 1989; A Szahara titka, az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Vörös Szonja, 1985).

A magyar Koltai Lajos operatőrrel eddig háromszor dolgozott együtt: a Maléna, Az óceánjáró zongorista legendája és a Sorstalanság c. filmek felvételekor, utóbbi zenéjét a Magyar Rádió 22-es stúdiójában vették fel.

Több lemezét is kiadták, köztük olyanokat is, melyek filmzenéket tartalmaznak (ezeket más előadók előadásában, ilyenek például Hugo Montenegro, John Zorn).

Kitüntetései

Az első Nastro d’Argento díját 1970-ben kapta a Metti, una Sera a Cena, a másodikat pedig mindössze egy évvel később a Sacco and Vanzetti zenéjéért. Az első Oscar-díj jelölését 1979-ben érte el a Days of Heaven, a többit 1986-ban a A misszió, 1987-ben a The Untouchables és 2001-ben a Malèna című filmekért. 2007-ben Oscar-életműdíjat kapott.

A Metallica nevű heavy metal együttes Morricone A Jó, a Rossz, és a Csúf című filmhez írt „Ecstasy of Gold” című kompozícióját használja bevezetőként koncertjein 1984 óta. A San Francisco Symphony Orchestra ugyancsak ezt játszotta a Metallica szimfonikus albumán (S&M). 2003-ban ő szerezte a japán Taiga Drama-t, mely Miyamoto Musashi-ról szólt, Japán legendás harcosáról.

Forrás: Wikipédia