Közzétette: 
„Kedves apa! Én jól vagyok, anya is. Képzeld, kaptam egy piros autót, sokat játszom vele. Azért az is tetszik, amit szülinapomra vettél. Jól eltettem, hogy meglegyen! A barátomat Tominak hívják, néha verekszik. Meséltem neki Rólad. Képzeld, neki nincs apukája, azt mondta, hogy szerinte neki soha nem is volt. Szegényke elmeséltem neki a tavaly nyári élményeimet, tudod, amikor olyan sokat voltam veled. Jó volt veled lenni, de anya is hiányzott. Tominak 5 testvére van, ők már nagyok. Majdnem elfelejtettem elmesélni neked, hogy a nagy ceruzám vége letört és nagyon sírtam. Te mindig gyorsan varázsoltál új hegyet neki. Azt mondta anya, hogy ne szeresselek, mert nem érdemled meg. Az mit jelent, apa? Anya azt is mondta, hogy ne babráljam a telefonját, nehogy véletlen felhívjunk Téged. Anya megmutatta, hogy a lista elején vagy a telefonba, mert az van beírva, hogy „apa”. Ha valamit akarok neked mondani mindig a macimra nézek, olyan, mintha itt lennél. Az iskola messze van az ágyamtól, mindig nagyon elfáradok, mire hazaérünk. Anya ideges és néha pirosak a szemei. Megkérdeztem ma Tőle, hogy mikor megyünk haza, erre még jobban elkezdett sírni. Én is sírtam… Félek, apa…
Most ennyit írok, mert kopogtak az ajtón, ettől mindig megijedek. Csók, Ádám”
A születés a kezdet?
Az élet már a születés előtt kilenc hónappal kezdetét veszi, de tulajdonképpen akkor, amikor a gyermek megjelenik a szülő gondolataiban. A csecsemő testi-lelki egészsége az anyai gondoskodás függvénye, amely alig észrevehető, s folytatása a szülést megelőző állapotnak. Ez a környezeti gondoskodás a csecsemő számára életfontosságú én védelemként szolgál, s az énerő alapjává válik. Winnicott az anyai gondoskodást a „holding” fogalmával jellemzi: ez a csecsemő testi-lelki jól tartása. Az én tudat kialakulását, az önmagunkra eszmélés folyamatát először Margaret Mahler kutatásai, megfigyelései foglalják össze. Mahler feltevései a következők voltak. Egészséges személyiségfejlődés esetén a gyermek képes az anya-gyermek szimbiózis közös határaiból kibújni, és megélni a második, lassú születésélményt. Ez a leválás, az anyától való elszakadás folyamata. A gyermek a leválás átélésével, tudomásulvételével, az elszakadással járó szorongást is megéli. A leválási folyamat első szakasza a differenciáció. A csecsemő próbálgatja a leválást az anyjáról: ölében ülve eltolja magától annak testét, az arcába néz, húzza a haját stb. Jellemző az átmeneti tárgyak használata, az átmeneti jelenségek feltűnése. Idetartoznak azok a jelenségek, amikor a csecsemő gügyög, vagy elalvás előtt dúdolgat.Az átmeneti jelenségekből kiemelkedhet egyetlen dolog vagy jelenség, például a párna csücske, vagy valami puha anyag, amely a gyermek számára fontossá válik, s amelyet a szülő is tiszteletben tart. Ez lesz a gyermek első átmeneti tárgya., amely különösen elalvás idején és a depresszív jellegű szorongások csillapításában válik fontossá. Az átmeneti tárgy és az átmeneti jelenség az egészséges fejlődés részei.
Miért játszanak a gyerekek?
Azért játszanak, mert szeretik. A gyerekek a játékban feldolgozzák gyűlöletüket, levezetik agresszivitásukat. Mintha az agresszió egy rossz anyag lenne, amitől meg lehet szabadulni. A felgyülemlett sértettség és harag úgy hat a gyerekre, mintha fojtogatná valami.
A szorongás mindig részét képezi a gyermeki játéknak. A túlzott szorongás fenyegetése kényszeres vagy ismétlő játékokhoz vagy a játék örömének túlzott kereséséhez vezet. Ha túl erős a szorongás, a játék az érzéki kielégülés puszta túlhajszolásába torkollik. A játék keretet kínál az érzelmi kapcsolatok kezdeményezéséhez, lehetővé téve ezáltal a szociális kapcsolatok fejlődését. A játék könnyen belátható módon összeköti az egyén belső valósághoz fűződő kapcsolatát a külső, másokkal közös valósághoz fűződővel. A játszás a gyermek számára önnön őszinte megnyilvánulása lehet éppúgy, mint amilyen az öltözködés jelentősége egy felnőttnek. Azonban egészen korán átmehet az ellenkezőjébe is, mivel a játék – a beszédhez hasonlóan – lehetőséget nyújt gondolataink elrejtésére. Az elfojtott indulatnak rejtve kell maradnia, a tudattalan többi része azonban olyasvalami, amit mindenki meg szeretne ismerni és a játék, az álomhoz hasonlóan, az önismeret szolgálatában áll.
Kordában tartani a haragot?!
Az agresszió a csalódásokra adott közvetlen vagy közvetett reakció. Az agresszió olykor kedvezőtlenül mutatja és táplálja magát, vagy szüksége van valakire, aki kiváltja és tesz valamit a kár megelőzésére. Az agresszió megjelenési formái változhatnak, az emberi létnek viszont vannak közös nevezői. Az egyik gyermek hajlamos az agresszivitásra, a másik meg kezdettől fogva alig mutat abból valamit: mégis mindegyiknek ugyanaz a problémája. A bátor gyerekre jellemző, hogy az agresszió és az ellenségeskedés nyílt kifejezésével ér el megnyugvást. A bátor gyereknek szerencséje van, mert rájött, hogy ha ellenséges érzelmeit kifejezésre juttatja, azok eltűnnek és kihalnak. A félénk gyerekre pedig az, hogy az agressziót nem önmagában, hanem valahol máshol találja meg, és vagy fél tőle vagy attól retteg, hogy majd a külvilágból tör rá. A félénk gyerek sosem éri el a kielégítő nyugvópontot, hanem csak várja a bajt. Néhány esetben pedig valóban ott a baj.
Lighthouse 