Közzétette: „Íme az én elhunyt drága vasutasom tüdőfotográfiája, az örök világosság fényeskedjék neki!”
— Köhögjön egyet! — szólt a 6. számú vasúti körzet orvosa.
A beteg teljesítette a hétköznapi kérést.
— Ne a szemembe, papa! Éppen képen trafált. Sóhajtson.
A beteg sóhajtott, és a doktornak úgy tetszett, a rendelőben recsegni kezdett egy gramofon.
— Hohó! — rikkantotta. — Ez már beszéd. Láza is van?
— Hetven fok — köhögött az orvos köpenyére a kérdezett.
No, hetven fok nem létezik, tűnődött amaz. — Ide hallgasson, papa, a diagnózisában nincs semmi különös, magának roncsoló tüdővésze van.
— Mi a fene? Talán még meg is halok?
— Mindnyájan meghalunk — felelt kitérően az egészség őre. — Most pedig, arkangyalkám, írok magának egy beutalót, elutazik Moszkvába speciális röntgenfelvételre.
— Az segít?
— Hogy is mondjam, egyeseknek nagyon is. De ha úgy vesszük, felvétellel valahogy kellemesebb.
— Ez bizony így lehet — bólogatott az öreg. — Ha már épp dobod fölfelé a talpadat, és közben rásandítasz a felvételre, megvigasztal! Később meg az özvegy felakasztja a fotót a szalonban, s elszórakoztatja a vendégeit: „Íme az én elhunyt drága vasutasom tüdőfotográfiája, az örök világosság fényeskedjék neki!” És a vendégek is kellemesen érzik magukat.
— Gratulálok, papa, hogy nem veszti el a lélekjelenlétét. Fogja ezt a beutalót, és poroszkáljon el a zernavo- kocsubejevszkojei állomásfőnökhöz. Az majd kiutal egy jegyet Moszkvába.
— Legalázatosabban köszönöm.
Betegünk búcsúzóul köpött még egy óriásit, és elballagott az állomásfőnökségre. Csakhogy magának a főnöknek nem férkőzhetett a közelébe, mert útját állta a titkár.
— Mi kéne, ha vóna?
— Roncsoló tüdővészem van.
— A nemjóját! Akkor te súlyos tévedésben vagy. Azt hiszed, az állomásfőnöki iroda szanatórium? Faterkám, cammogj el szépen az orvoshoz.
— Voltam nála. Ihol a papír, hogy kapok egy vasúti jegyet.
— Az néked nem jár.
— És akkor hogy lesz felvétel? Talán te csinálod meg?
— Nem vagyok én fotográfus. És légy szíves, ne köhögj az irataimra.
— Ha nincs felvétel, azt mondja a doktor, nincs rend.
— No, ha így van, akkor kopogtassál be az állomásfőnökhöz.
— Aggyaisten… khe, khe… Khe, khe!…
— A markodba köhögj. Micsoda? Jegy? Nem jár. Csak két hónapot szolgáltál. Bírjál ki még egy hónapot.
— Felvétel nélkül elpatkolok.
— Eriggy el a bulvárra, csináltass ott.
— Nem olyan felvétel. Épp hogy ez a bibi.
— Akkor próbálj beszélni a könyvelővel.
— Aggyaisten.
— Tolass hátrébb. Mi kéne?
— Jegy. A felvétel miatt.
— Megáll az eszem! Ez itt nem pénztár! Indíts a titkárhoz.
— Aggyis… Tyfü. Khe… Rrrr!…
— Te nálam már voltál. Nem köptél még eleget? Keresd meg az állomásfőnököt.
— Alázatos tisz… Khhhe… khhh…
— Mi az, mit röhögsz? Küldönc, törüld le a nadrágom. Te meg iszkolj a doktorhoz!
— Aggyaisten, nem adnak.
— Akkor mihez kezdjek veled, galambocskám? Jelentkezz az állomásfőnöknél.
— Nem jelentkezem. Meghalok. Khherrrr…
— Írok egy kanalast. Ne zuhanj le a padlóra. Felcser, emeld föl!
Két hét múlva
— Szentséges ég! Hisz te meghaltál!
— Pontosan ez történt.
— Akkor meg mi szél hozott erre? Eriggy, fényeskedjen neked a világosság, egyenest a temetőbe!
— Felvétel nélkül nem lehet.
— Skandalum! Curikkolj messzéb, igen erős a leheleted.
— Egészen mindennapi lehelet. Kicsit melegem van.
— Akkor igyál egy korsó sört!
— Hullákat nem szolgálnak ki.
— No, akkor eriggy az állomásfőnökhöz.
— Aggyonis…
— Segítség! Emberek! Galambocskáim, mentsetek meg!
— Hé, mit képzelsz? Koporsóval betámítani a vasúti ügyeletre, te átkozott hulla!
— Beszélj, beszélj, mit akarsz? Ne bámulj úgy rám, az ég szerelmére!
— Csak egy jegyecske kéne Moszkvába. A felvétel végett…
— Írjatok ki neki! Első osztályút a nemzetközi expresszre. Csak már tűnjön el a szemem elől, szívbénulást kapok tőle.
— Hogyan írjam?
— Zernovo állomástól Moszkváig, ennek és ennek a csontváznak.
— És a koporsó?
— A koporsó teherfuvar!
— Készen is volnánk, parancsolj.
— Legalázatosabb köszönetem. Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét.
— Még csak az kéne! A kézfogás hatóságilag tilos.
— Eriggy, galambocskám, könyörgök, szedd a lábad.
— Ügyeletes, kísérd ki a hulla elvtársat!
1924
Forrás: Mihail Bulgakov: Guruló lakótér. Európa Könyvkiadó, Budapest/ Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1990.
Lighthouse 