Közzétette: Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.
A bunda
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, és egy asszony. Azoknak volt egy szép leányuk.
A napra lehetett nézni, de rá nem. Amilyen szép volt, olyan lusta volt. Elment az egész faluban.
a híre, hogy melyen lusta volt.
S egyik napon megjött más faluból egy gyerek, s az nyomban megkérte a kezét. De előbb,
ameddig meglett volna a lakodalom, megmondta az ember s az asszon:
– Ezt a leányt meg ne verje, mert ha megveri…, – ezt nem szabad, mert ezt úgy nevelték,
mind az ablakban a virágot…
Megigérte, hogy nem fogja megverni, s azután meglett a lakodalom. És akkor meg hazavitte.
Az asszon nem csinált semmit, csak hevergélt az ágyban.
S egyszer az ember olyan szomorú volt, amikor hazajött.
Volt neki egy bundája a fogason felakasztva. Foltos meg rongyos is volt, az öregapjától örökölte.
S annak megmondta reggel:
– Te mossál, főzzél, süssél, s még két orsó fonalat fonjál!
S akkor elment otthonról napszámba, dolgozni. …már dél felé járt az idő, de nem mozdult a fogasról
a bunda. Aztán egyre kezdte linitálni az ágyból. Elfordult a másik oldalára. Azt mondta:
– Nem hallod, hogy mit mondott az uram?
Este lett. Hazajött az ember, s minden úgy volt, ahogy hagyta. S akkor megmondta, hova tegye,
hogy jól megverje. Keresett egy helyet, s azt mondta :
– Gyere csak, feleségecském, vedd fel a bundát!
Felugrott az asszony, ingbe, pendelybe, s akkor felvette…
– Ritty- ritty, …az izé valagát! – S akkor úgy jajgatott:
– Jaj, jaj, édes uram, ne bántsál, mert megcsinálok mindent a bunda helyett!
Akkor elmosolyodott az ember. Na azt mondta:
– Ez kellett még neked!
Azután ügyes asszony lett belőle. Mosott, főzött, két orsó fonalat font. Akkor még sütött…
Itt a vége, fuss el véle!
Lighthouse 