Irodalom – 26 Oldal

Jékely Zoltán – Fenyőfák tánca, Vízkereszt után

Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy

Variáció egy népdalra Libidári dombon, longori hegy alatt, kilenc legény baktat. Tréfás kilenc legények. Este betértek a kocsmába,

Andrew Lloyd Webber azon a véleményen volt, hogy zenét kell komponálni a Macskák könyvében megjelent versekhez. “Van egy

Csönd lesz, hideg lesz nemsokára, sátrat ver a szél a domb aljába, elcsüggedve lefekszik újra, zengő kezeit rakja

Porka havak esedeznek, sopánkodnak a verebek. Jegenyefán ócsárolják Januárt a zajgó csókák. De Január rá se ránt

Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával

Jertek, barátim, van egy-két forintom, Hágjunk nyakára, a rézangyalát! Mit a jövendő! arra semmi gondom; A jóisten majd

Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen

Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére

Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető