Esztergomi boldog Özséb esztergomi kanonok volt, aki – legendája szerint – jómódú volt és kiváló képzésben részesült. A tatárjárás után – átélve Esztergom ostromát – mindenét szétosztva, hat
társával együtt a Pilisbe, a mai Kesztölc közelébe, sziklás rengetegbe vonult, és vezetésével a hármas barlangnál kezdték élni a remeték egyszerű és kemény életét. A válságból kivezető utat Özséb az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében látta. Hármas barlangjához közel, a forrás mellé tűzte le a szent keresztet.
A remeték renddé szervezését egy a barokk korban felbukkanó, Özsébnek tulajdonított látomással érzékeltették utódai: az erdő mélyén apró lángok tartottak egymás felé, hogy végül egy tüzes nyalábban egyesüljenek. A történet szerint ez a látomás inspirálta Özsébet, s a szétszórtan élő remetékből közösséget szervezett. Később felépült templomukat Özséb a Szent Kereszt tiszteletére szentelte. A középkori oklevelek évszázadokon át, időnként még Mátyás korában is „a Szent Kereszt testvéreinek” is nevezték a pálosokat.
Az újkori rendi hagyomány szerint Özséb a remeteközösség vezetőjeként néhány társával együtt 1262-ben felkereste IV. Orbán pápát, azonban a Szent Ágoston-féle regula megszerzésére és ezáltal a rend elismertetésére tett kísérlete eredménytelen maradt. A legenda egyik hatásos eleme szerint még Aquinói Szent Tamás is jelen lett volna a pápai udvarban, a közbenjárt a remetékért.
Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt, hitelesnek tekinthető oklevele, pápai utasítás nyomán megvizsgálta a remeteközösségeket és anyagi tartalékaikat nem találta kielégítőnek, ezért nem engedélyezte számukra az ágostonos regula szerinti életet, hanem az ő maga által előírt szabályok szerinti életre kötelezte őket egyházmegyéjében.
A rendi hagyomány szerint Özséb 1270. január 20-án halt meg a Kesztölc melletti Szent Kereszt kolostorban. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította társait. Testét az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is.
A rend a végleges egyházi jóváhagyást a Budán tartózkodó Gentilis pápai legátustól 1308-ban kapta meg, s azóta Szent Ágoston szabályait követi.
A Jeles napok szerkesztősége
