Karinthy Frigyes: Kik csókolóznak többet?

Közzétette:

 

 

Tavaszi probléma

Következőképpen állítottam fel a körkérdést: Eldöntendő, vajon igaz-e a pesszimista gondolkodók amaz állítása, hogy a nő általában erkölcstelenebb a férfinál, hűsége ingadozóbb, vágyai szabadosabbak: – szerelme megbízhatatlanabb? A spekulatív karakterológia meggyőző választ nem tud adni e kérdésre, a gyakorlati filozófia legmodernebb kútforrása: a statisztika gyújthatna csak világosságot. Feleljenek hát végre nyíltan és őszintén a tapasztalás és elmélkedés nagymesterei: mit gondolnak, kik csókolóznak többet (szerelmi csókról van szó!) általában: a férfiak, vagy a nők?

Karinthy FrigyesA válaszok homlokegyenest ellenkező véleményekről tanúskodtak. A legtöbb válasz – adatok híján – részletesen kifejtett érvekkel támogatta feltevését, mely szerint (egyik esetben) feltétlenül a nők csókolóznak többet (ezt rendesen férfiak írták), vagy pedig (másik esetben) bizony, hogy nem a nők, hanem a férfiak csókolóznak többet (ez többnyire a nők nézete a dologról).

A papírhiányra való tekintettel csak két, egymással elleneredményre jutó elmélkedést közlök e tárgyban, mindkettő figyelmet érdemel érvelésének, logikájának meggyőző szabatosságánál s az elfogulatlan tárgyilagosságra való törekvésénél fogva.

Az egyik válasz Strindberger aláírással így hangzik:

– Nem is kérdés. Statisztikára hál’ Istennek semmi szükség, a női jellem alapos ismerete minden statisztika nélkül nyilvánvalóvá teszi, hogy a nő a férfinál hűtlenebb és csapodárabb. Következik ez először a nők általános lelki jellemtanából, másodszor pedig a nők mai társadalmi helyzetéből, neveléséből, abból az elhelyezkedésből, ahogy a ma nőjének körvonalai jelentkeznek. Fizikai és pszichikai adottságánál fogva a nő természettől fogva közelebb áll a csak testi életet élő állathoz, s így a férfinál jelentékenyen kisebb mértékben gátolják cselekvéseit olyan motívumok, melyek speciálisan emberi produktumai az idegrendszernek, mint: hűség, jog, tulajdon, önfegyelem, belátás. Társadalmi helyzeténél fogva pedig a nő, szemben a sokféle és sokfelé irányuló tevékenységű férfival, majdnem kizáróan, de legalább is túlnyomó részben speciálisan a szerelmi tevékenységre van utalva mint hitves, mint szerető. A nő életének és megélhetésének egyetlen lehetősége a szerelem, természetes hát, hogy minden törekvése a szerelem felé irányíttatván, szükségképpen a szerelemhez való érzék nagyobb mértékben s intenzívebben fejlődik ki benne, mint a férfiban, s így a szerelem összetevői, köztük a legfőbb, a szerelmi vágy is nagyobb erővel jelentkezik a nőben, s ennél fogva több módot és alkalmat keres és talál e vágyak kielégítésére: nyilvánvaló tehát – quod erat demonstrandum -, hogy a nők többet csókolóznak általában, mint a férfiak.

A másik válasz Ellen- és Mellett- Key aláírással:

– Nem is kérdés. Statisztikára hál’ Istennek, semmi szükség, a férfijellem alapos ismerete minden statisztika nélkül nyilvánvalóvá teszi, hogy a férfi a nőnél hűtlenebb és szabadabban éli szerelmét. Következik ez először a férfiak általános lelki jellemtanából, másodszor pedig a férfi társadalmi helyzetéből, neveléséből, abból az elhelyezkedésből, ahogy a mai férfi körvonalai jelentkeznek. Fizikai és pszichikai adottságánál fogva a férfi mint természettől fogva a szerelemben támadó fél, nincs kitéve ama gátló körülménynek, mely a nőt arra kényszeríti, hogy megvárja a másik kezdeményezését, s így választása csak azoknak az egész férfinemhez képest elenyészően kicsi csoportjából lehet, akik speciálisan őt választották, míg a férfi választási lehetősége az egész női nemre kiterjed. Társadalmi helyzeténél fogva pedig a férfi – szemben a nővel – mindenféle eszköznek birtokában van, amik számára a nő szerelmét megszerezhetik: pénz, állás, pozíció; hiszen a nőnek semmi egyebe nem lévén szerelménél, csak egyszer és egy férfinak adhatja oda, míg a férfi a fentnevezett eszközök folytonos és nem csappanó birtokában újra és újra megszerezheti magának egy újabb s megint újabb nő szerelmét. Mindebből, de főként a nőnek mint anyának való lekötöttségénél fogva nyilvánvalóan következik – quod erat demonstrandum -, hogy a férfiak általában többet csókolóznak, mint a nők.

A válaszok lelkiismeretes tanulmányozása után letettem az egész papírcsomót, és két percig gondolkodtam.

E gondolkodás eredménye gyanánt engedtessék meg nekem, hogy szerényen én is hozzászóljak a nevezetes kérdéshez.

Szerény nézetem szerint a férfiak és nők egészen bizonyosan egyformán sokat csókolóznak, miután minden csókolózáshoz egy férfi kell, meg egy nő.

 

gustave-klimt-der-kuss

Gustave Klimt (1908): A csók (Der Kuss), olaj és vászon, Österreichische Galerie, Wien

 

Forrás: Karinthy Frigyes: Görbe tükör (Magyar Elektronikus Könyvtár

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s