Közzétette:
1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán
“A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.”
“Viszonylag hosszú életében két világháború megpróbáltatásain és három rendszer rendezetlen eszméinek buktatóin haladt át, de magatartásán, cselekedetein soha nem volt revideálni valója. Szilárd hittel és optimizmussal, kitérő nélkül ment végig a maga-kijelölte úton.
Országvezetők is tanulhatnák tőle, hogyan kell elkészíteni és megvalósítani nagy tervet évtizedek alatt abban a természetes sorrendben, ahogy a tennivalók diktálják.
Zeneszerzőként írhatott volna a késő romantika jól kitaposott stílusában “magyarosan” kizsinórozott zenét; lehetett volna korának feltűnést keltő, tűzön-vízen át újításokra törekvő, eredetiség-hajhászó zeneszerző fenegyereke.
De helyette soha senki se tudta volna zenekultúránkban azt a gödröt betölteni, melyet ő a Psalmus Hungaricus-szal, a Háry Jánossal, a Galántai táncokkal, a Mátrai képekkel és sok egyéb művével betöltött.
Kodály nem egyszerűen zeneműveket alkotott, hanem tartó oszlopokat és falakat épített a magyar kultúrában. Ma talán eléggé fel sem tudjuk fogni, zenei alkotásainak mennyire fontos ösztönzője és kiegészítője volt a paraszti hagyományban megőrzött népdal értékeinek feltárása, valamint az óvodai és iskolai énektanítás új alapokra helyezése.
1941-ben erről így nyilatkozott: “Eleinte én is úgy éltem a magas zene régióiban, mint minden más zenész: azzal a gondolattal, ami ezen kívül vagy alul van, ahhoz semmi közöm. A népdalgyűjtés feltárta előttem az óriási szakadékokat az ideplántált nyugat-európai és sajátos magyar zeneélet között. Ennek áthidalását keresve jutottam el, mintegy 15 éve az iskolai zenéhez.”
forrás: Sárosi Bálint (elhangzott: 2007. május 7. MTA közgyűlés)
“A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
forrás: Kodály Zoltán: Mire való a zenei önképzőkör? 1944 In.: Visszatekintés I. Zeneműkiadó Vállalat Bp. 1982. 304 p
Lighthouse 