Cselling – Cheilanthes marathae(L.) DOM. (Syn.: Notholaena maranthae R. Br)
Az arasznyi, de mutatós növényre Baumgarten János (1765-1841), a jeles erdélyi flóramű szerzője talált rá elsőnek 1801-ben, de mert azt hitte, hogy előfordulása már ismert, ügyet sem vetett rá. Csak 1912-ben fedezte fel újra Degen Árpád, s azóta egyik féltett növényi ritkaságunk.
Leírása: Igénytelen, kis termetű (10-15 cm) páfrányfaj. Feltűnő, hogy levélnyele a lemeznél hosszabb. Levelei
tojásdad-hosszúkás szárnyacskái épszélűek, fonákukat sűrűn ezüstfehér pelyvaszőrök fedik. Erős szárazságban levelei egészen összepöndörödnek, de azért nem pusztulnak el, hanem az első eső hatására újraélednek.
Spóraérésének ideje júniustól júliusig tart.
Élőhelye: Mészkerülő, fény- és melegkedvelő, szárazságtűrő pionír növény, amely előszeretettel telepszik meg a vulkanikus eredetű (bazalt, szerpentin- stb.) sziklákon. Hazai példányai szilikát-sziklagyepben, bazalton élnek. Mészkövön nem él meg.
Cselling (Notholaena marantae)
Elterjedése: Rendkívül ritka, atlanti-mediterrán, illetőleg dél eurázsiai elterjedésű faj, amely a Földközi-tenger mellékéről (Mediterráneum) kisugárzik Dél-Franciaország, Svájc, Ausztria, a volt Csehszlovákia, Magyarország és a volt Jugoszlávia felé, eljut továbbá Etiópiáig, sőt a Himalájáig is.
Előfordulása: Egyetlen hazai, maradvány jellegű előfordulása a balatoni Szentgyörgy-hegy napos szikláin van, és a Badacsonyi TK területére esik.
Védelme: Kiveszőfélben levő, erősen veszélyeztetett páfrányfaj. Az ausztriai Burgenlandban a közvetlen kipusztulás előtt álló fajok közé sorolják. Nálunk elsősorban a növényismerő szakemberek felelősek azért, hogy a csellingben eredeti termőhelyén – és nemcsak herbáriumi lapokon – gyönyörködhetünk-e.
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft
Forrás: Csapody István – Védett növényeink (51-53. oldal) Gondolat Budapest, 1982 ISBN 963 281 066 X

