Witnesses to the Wesselényi conspiracy

A Wesselényi-féle összeesküvés

Közzétette:

 

 

A vasvári béke miatti elégedetlenség közvetlen oka lett annak a főúri Palatine Ferenc Wesselényiösszeesküvésnek, amely báró Wesselényi Ferenc nádor vezetésével a Habsburg-uralom megdöntését tervezte francia, lengyel, sőt akár török segítséggel. Az összeesküvéshez olyan udvarhoz hű főurak csatlakoztak, mint Lippay György esztergomi érsek vagy gróf Nádasdy Ferenc országbíró és a huszonéves fiatal katolikus arisztokraták közül többen. Bizonyára csatlakozott volna Zrínyi Miklós is, ám ő még 1664-ben vadászbaleset áldozata lett, úgyhogy a családot csak öccse, Zrínyi Péter horvát bán képviselte. A szervezkedés azonban idő előtt kitudódott, a felkelés dugába dőlt, s a bécsi udvar elrettentő példát statuált. A mozgalom négy vezetőjét, köztük Zrínyi Pétert és Nádasdyt 1671-ben fej- és jószágvesztésre ítélték (Wesselényi és Lippay már korábban meghalt), s több mint 200 mellékperben Péter Zrínyi is Croatiannemesek tucatjait tették földönfutóvá. II. Rákóczi György fiának a Zrínyi Péter leányával, Ilonával házasságra lépett I. Rákóczi Ferencnek az életét anyja, Báthory Zsófia mentette meg hatalmas összegű váltságdíj lefizetése fejében.

A Wesselényi-féle összeesküvés jó alkalmat szolgáltatott Lipótnak arra, hogy a magyarok megbízhatatlanságára és engedetlenségére hivatkozva meghirdesse a „jogeljátszás” elméletét, és a Magyar Királyságban is megpróbálja érvényre juttatni azt az uralkodói abszolutizmust, amit elődei Csehországban már a fehérhegyi csata után bevezettek, s amelyet francia mintára Európa számos országában alkalmaztak. Az országgyűlést és a nádori hivatal működését felfüggesztették, s az ország kormányzását egy olyan új testületre Gubernium) bízták, amelynek élén a német lovagrend nagymestere állt. A magyar végvári katonákat mintegy 8000—10 000 főt – mint megbízhatatlanokat elbocsátották, és helyükre idegen zsoldosokat hoztak. Emelték az adókat, és ismét üldözni kezdték a protestánsokat. Templomaikat katonasággal foglaltatták el, és Habsburg-ellenes magatartásuk miatt 1673—74-ben közel 400 protestáns lelkészt és tanítót idéztek a pozsonyi vésztörvényszék elé. Aki beismerte bűnösségét és lemondott papi hivataláról, az kegyelmet kapott és hazatérhetett, aki csak bűnösségét ismerte el, annak külföldre kellett távoznia. Aki egyiket sem, azt fej- és jószágvesztésre ítélték, amit utóbb várbörtönre vagy gályarabságra enyhítették. A 42 gályarabságra hurcolt prédikátor nevét, akiket néhány év múlva a protestáns államok összefogásával Michiel de Ruyter, a holland flotta főparancsnoka szabadított ki, 1895 óta emlékoszlop hirdeti Debrecenben.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (212. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

2 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s