Mikhail Lermontov

Lermontov – Őszi napfény

Közzétette:

 

 

Szeretem ragyogásod, őszi nap,

Mikor széttéped a felhők s a köd

Mikhail_lermontovFátyolát és fakuló sugarad

Megcsillan a szélrázta fákon, a

Porhanyó pusztán. Szeretlek, te, nagy,

Nagy tündöklés: búcsúzó heved a

Cserbenhagyott szerelem bánatát

És titkait idézi. A tüzed

Nem hidegebb, de a természetet

S mindazt, ami érzett, gondolkodott,

Nem melegítik át a fényeid.

Szívemet se. Él benne a parázs,

Csak félreismerték az emberek:

Most már nem gyujtja szemem sugarát

És nem izzik föl sápadt arcomon.

De hát miért is gyötörje megint

Gúny s kétely a boldogtalan szivet?

1830-31

Szabó Lőrinc fordítása

Forrás: Lermontov Válogatott költemények (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s