„Hol van Al Capone? Hol vannak a vágóhidak?”

A chicagóiakat leginkább az bosszantja, hogy naponta arról bizonyosodhatnak meg: a külföldiek kizárólag közhelyekben gondolkodnak városukról. Nem látják a párhuzamokat Párizzsal vagy Berlinnel, nem ismerik Chicago humorát, épületeinek szépségét; sem a Rióra emlékeztető, 40 kilométer hosszú tópartot, sem a Michigan Avenue eleganciáját, sem a város gazdagon áradó zenei életét, sok színházát, amelyek egyre újabb tehetségeket küldenek Hollywoodba és a Broadwayra; sem a dzsesszt és a bluest – ezek fővárosa ma éppúgy, mint valaha: Chicago; sem a nagyszámú kitűnő egyetemet; sem a 750 kongresszust, a 158 szakmai vásárt és a 27 000 összejövetelt, amelyeken évente hárommillió ember vesz részt.

Az amerikai felhőkarcolók kifejlesztésében a chicagói építészeknek volt döntő szerepe. A 19. század végén szigorú, tiszta stílust teremtettek, amely ma is egyértelműen meghatározza a városképet.

„Hol van Al Capone? Hol vannak a vágóhidak?” – folyton ezt kérdezik. Al Capone több mint 70 éve halott és a szervezett bűnözés Miamiban például meghittebb otthonra talált. És ami a hírhedt nagy vágóhidakat illeti, a korszerű hűtéstechnika feleslegessé tette őket; elterjedésével lehetővé vált, hogy a szarvasmarhát az istállók és a legelők közelében vágják le, és a húst frissen, olcsón és gyorsan elszállítsák mindenfelé a nagyvilágba.

A Michigan-tó jegén minden télen megjelennek a chicagói horgászok. Léket ütnek a jégpáncélon és várják a zsákmányt. Nyáron a tó sokféle vízi-sport lehetőségét kínálja, és egész évben ellátja a várost vízzel.

Manapság már nem kell fintorognia az idegennek, ha Chicagóba jön. És az állig felfegyverzett gengszterektől sem kell tartania, ha a józan ész távol tartja a gettóktól. Leginkább még az a veszély fenyegeti, hogy túlterheli a gyomrát, ugyanis Chicago az USA Lyonja. Nincs még egy város az országban, ahol úgy tobzódnának az ételben és olyan sok kitűnő vendéglő lenne, mint itt. Csak nagyon kevés amerikai város részesül ilyen mértékben a jó és friss élelmiszer áldásából. Az előbbit többek közt annak köszönheti Chicago, hogy gazdag mezőgazdasági vidékek közelében fekszik. Különösen az idilli Wisconsin államot lehet kiemelni, ahonnét Amerika legjobb söre és legfinomabb sajtjai érkeznek, sőt, ahol még jó bort is szüretelnek.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (69—70. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3