† Csoóri Sándor

Közzétette:

 

 

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – 2016. szeptember 11.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Csoóri Sándor

Portréja az 1988-as Szép versek antológiában (Kecskeméti Kálmán alkotása)

Csoóri Sándor – Betegségben sinylődöm

 

Harmatos avaron

járok hallgatagon,

mint törődött öregek,

s irigykedve nézem,

fönt az őszi égen

hogy szállnak a fellegek.

Ifjúságom szárnya

le van metszve, vágva,

betegségben sinylődöm.

Az életem nem más,

mint csupa sóvárgás –

mindegyik napom: börtön.

Mint bús rab a fényre,

vágyom egészségre,

békességre, munkára…

Fonnyadt avar helyett

csúcsokat, hegyeket

járnék inkább napszámra.

Havasok szegélye,

sziklák meredélye

illik ifjúságomhoz;

nem pedig rőt avar,

mely holt földet takar,

mely előmbe halált hoz.

Ó ádáz betegség,

mázsás súly, nehézség,

mikor esel le rólam?

Mikor engedsz engem

már utamra mennem

kölönc nélkül, nyugodtan?

Oldozz fel, engedj el,

futó fellegekkel

hadd induljak szabadon!

S napjaink egére

hadd szálljon fel végre

ifjú énekem, dalom!

Zámoly, 1952

 

Forrás: Csoóri Sándor: Felröppen a madár (1954)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s