60 évvel ezelőtt meghalt Wilhelm Furtwängler német karmester, zeneszerző.
Wilhelm Furtwängler (Berlin, 1886. január 25. – Ebersteinburg, 1954. november 30.) német karmester és zeneszerző. Sokan a 20. század legnagyobb szimfonikus- és operakarmesterének tartják. Az 1930-as években Európa egyik vezető karmestere volt. A második világháború alatt is Németországban maradt. Bár sohasem volt a náci párt tagja, ennek a döntésének erkölcsi alapja halála óta folyamatosan vita tárgya. Számos muzsikus, kritikus és lemezgyűjtő a mai napig nagyra becsüli egyéni vezénylési stílusát, amit gyakran állítanak szembe a kor talán leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini sokkal szabályosabb stílusával. Toscaninihez hasonlóan Furtwängler is számos későbbi karmesterre volt nagy hatással, és gyakran emlegetik akkor is, amikor előadói stílusukról beszélnek.
(1866-1954)
1932-től a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere volt. A náci korszakban Berlinben maradt, és tőle telhetően védte a muzsikusait.
Az alábbiakban anekdotákat történeteteket olvashatnak a zeneszerzőről.
1944 decemberében, a Berlini Filharmonikusokkal adott koncertje után, Furtwängler meghívta öltözőjébe Albert Speert, a fegyverkezés és katonai ellátás miniszterét. Speer visszaemlékezései szerint a karmester lefegyverző őszinteséggel megkérdezte tőle, mennyi esély van rá, hogy megnyerik a háborút. Speer azt felelte, a vereség küszöbén állnak, és azt javasolta Furtwänglernek, hogy a következő koncertje után maradjon Svájcban, mert bajt hozhatnak rá a náci ellenségei.
– De mi lesz a zenekarommal? – vonakodott a karmester.
Speer megígérte neki, hogy megvédi a Filharmonikusokat, és Furtwängler megkönnyebbülten hagyta el Németországot.
1945. április 12-én Furtwängler távollétében, a zenekar Az istenek alkonya utolsó áriáját és fináléját, Beethoven hegedűversenyét és azt a műsorszámot játszotta, amely – mint Speer előre közölte barátaival – a háború végét jelezte? Bruckner 4, szimfóniáját.
A náci korszakban Goebbels és Göring egymás ellen hergelte Furtwänglert és Herbert von Karajant a berlini zenei elsőségért folytatott versengésben. A gyűlölködésig fajult rivalizálás a háború után is tartott, egészen Furtwängler haláláig.
Amikor egyszer Elisabeth Schwarzkopf a férjével, Walter Legge-gel és Furtwänglerrel ebédelt, a Salzburgi ünnepi Játékokra terelődött a szó, és Legge megemlítette Karajan nevét. Furtwängler arca egyre sötétebb lett – emlékezik vissza az énekesnő –, és végül ezt mondta:
– Ha azt a K betűst (nem volt hajlandó Karajan nevét a szájára venni) meghívják, olyan műsort adok nekik, hogy elundorodnak tőle.
Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 320-321.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9