Illyés Gyula:Remény, remény…2.

Közzétette:

Tavaszi határ, ifjúság,
Kínánál, Mexikónál jobban
örökös nyers forradalomban
lüktető-ropogó világ,
száműztek. Ó ha tudnám, honnan.

Bokrok, sziklák közt kanyarog,
visz ez az ösvény, emel könnyen
mint az értelem egy jó könyvben.
Mit tudtam meg? Amit tudok,
már az is ellenség mögöttem.

Elárult. Ami vezetett,
a jövőt is, szép rögeszmémet,
úgy látom csak, ha visszanézek.
Mi van előttem? Úgy megyek,
mint aki fél, hogy visszatérhet.

S már a hódítás sem vigasz.
Lopott holmik közt mint orgazda
járok a csillogó tavaszba.
Magáénak vallhatja az,
ki parancsát már nem fogadja?

Mit nyugtalan tekintetem
felszedett estig az utcán át,
a jaj, hajh, baj torz garmadáját,
izzó homlokkal viselem
egy ország parázs-koronáját.

Forrás: Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · ILLYÉS GYULA: REMÉNY, REMÉNY…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s