Közzétette: Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, annak volt egy leánya s egy bak kecskéje. Azt minden nap kihajtották a legelőre. Az evett ott, s ivott. Egyik nap kieresztették a bakkecskét, és akkor a leány kihajtotta… – az evett ott, ivott és akkor este hazahajtotta. Megkérdezte a leánytól:
– Evett-e az, ivott-e? Azt mondta a leány:
– Az evett, s ivott…
Akkor elment a pajtába, hogy kérdezze meg a kecskétől:
– Ettél-e, ittál-e? Azt mekegte:
– Nem ettem, nem ittam.
Másnap az ember kihajtotta, akkor az evett ott, s ivott. Este újra hazahajtotta, megkérdezte a kecskétől, hogy evett-e, ivott-e!?
Azt mekegte:
– Nem ettem, nem ittam.
Akkor rátette a kocsira, jól megkötözte. Amikor a kötél már félig felvágta, akkor elszakította…, – akkor elszakította a kecske, és bement egy nyuszika házába.
Mikor hazajött a nyuszika, akkor nem mert bemenni, mert valami csúnya állat bent volt a házában. Azt mondta a kecske:
– Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Nem mert bemenni a nyuszika. Futott, futott. Találkozott a Bodri kutyával. Azt mondta:
– Hova futsz, jóbarát?
– Valamilyen csúnya állat bement a házamba, s nem merek bemenni.
Akkor odament a Bodri kutya.
– Majd én segítek.
Odament, s azt mondta a bakkecske:
– Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Nem mert bejönni. Futottak, futottak ketten. Találkoztak a medvével. Azt mondta:
– Hová futtok, jóbarátok?
– Valami csúnya állat bement a nyuszika házába, s nem mer bemenni.
Azt mondja a medve:
– Én majd segítek.
Odamentek. Azt mondja a bakkecske:
– Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Nem mert bemenni. Akkor futottak, futottak, találkoztak a sünikéve1, azt
mondta :
– Hova mentek jó pajtások?
– Hát valamilyen csúnya állat bement a nyuszika házába, s nem mer bemenni.
Azt mondta:
– Én majd segítek. S odament. Azt mondta a bakkecske:
– Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal. Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Nem mert bemenni, de azért a sündisznyó jól megszurkodta. Hát az fel volt vágva. Az kiugrott. A kutya megharapdálta a lábát. Akkor a medve úgy feIrúgta, hogy kecskebukát vetett az égbe. S akkor elfutott.
Ez tiszta igaz, úgy láttam, mind most.
